Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Vetőgépek... ----

Magyar Magyar Német Német
Vetőgépek... ----

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Vetőgépek

Feladatuk az előre meghatározott mennyiségű vetőmagot a szántóföld bizonyos területen egyenletesen elosztani, a földbe megfelelő mélységben lerakni és részben alá is takarni. A mindinkább okszerűvé való növénytermelés megköveteli, hogy bizonyos darab földbe csak annyi magot vessünk, mint amennyi éppen szükséges s ez a mennyiség lehető legegyenletesebben legyen a szántóföldön elosztva. A növényeknek ugyanis oly távol kell egymástól állniuk, hogy fejlődésükben egymást ne gátolják, másrészt hogy legnagyobb termést hozzanak magban vagy szárban, a szerint, amint mag- vagy takarmánytermelés a vetés fő célja. Az elhelyezés távolsága a növények szerint más és más, a vetéshez kerülő szemek nagyság szerint különböznek egymástól. Néha a vetéssel egyidejűleg más műveletet is akarunk végeztetni; ilyformán a vetés módja is más és más, meg kell különböztetnünk ugyanis: szórva vetést, sorba vetést, fészekbe vetést és kevert vetést. Ezen vető módok mindegyike kézzel és géppel is eszközölhető, azonban a kézi munkát főleg csak szórva- v. fészekbe vetésnél alkalmazzuk, míg sorba- és kevert vetésre főleg gépeket szokás használni.

Szórva vető gépek. Ezeknél a vetőmag felvételére 2,5-4 m hosszú szekrény szolgál, mely többnyire két részre, t. i. a tulajdonképpeni magszekrényre s egy merítőtérre van osztva. A mag a magszekrényből szabályozható nyílásokon át jön a merítőtérbe, honnan a járó kerekek által hajtott vető készülék a magot a gép egész szélességében egyenletesen kivezeti. A mag az alkalmazott nyílásokon keresztül vagy szabadon szóródik vagy pedig elosztó deszkára hull. Az osztódeszkák peckekkel vagy élekkel vannak ellátva, ezekről a szemek lepattannak, tovább szétoszlanak s a gép szélességében egyenletesen szóródnak szét. Hogy szél s eső ne akadályozzák az elosztást, sokszor védő deszkát erősítenek az osztó deszka fölé. Egyes amerikai szórva vető gépeknél a szórást vezető csövek eszközlik. Ha egy szórva vető gépet szállításra akarunk használni, külön kereszttengelyt használunk, s úgy vontatjuk a különben széles gépet. Szórva vető gép alkalmazásánál már majdnem 10% vetőmagot takaríthatunk meg a kézzeli szórással szemben, mert kézzel való szórva vetésnél a vetés egyenletessége mindinkább a munkás ügyességétől függ s még ügyes munkások alkalmazása mellett is alig vagyunk képesek a vetni való mennyiséget előre megszabni. A szórva vető gép függetlenít az időjárástól is, míg kézzel szeles időben csak igen ügyes munkás tud vetni. Az ily géppel elvetett mag azonban még a szántóföld felszínén van és külön készülékkel (borona vagy eke) takarandó.

A sorba vető gép egyesíti a sorba vetés előnyeit a gépi munka előnyeivel. Ámbár 2-4 fogatos gép naponta nem vet el sokkal többet, mint egy ügyes vető ember szórva vetne, a munka első esetben mégis szaporább, mert a gép egyúttal a vetőmag alátakarását is végzi. A vetni való mennyiséget előre pontosan meghatározhatjuk s az egyenletes elosztás folytán a kézzel való szórva vetéssel szemben 25-35% vetőmagot takaríthatunk meg. Szerkezetére nézve meg kell különböztetnünk a mag felvételére, elosztására, valamint vezetésére és takarására szolgáló készülékeket. A magot rendesen egy szekrény veszi fel, mely v. osztatlan tért alkot, vagy hosszirányban két rekeszre, a magszekrényre és merítőkamrára oszlik. Az átlagos 2 m. munkaszélesség mellett a vető szekrény 0,6-1 hl. vetőmagot képes felvenni. A mag a merítőtérbe vagy önmagától ömlik az alkalmazott és szabályozható nyílásokon át, vagy pedig a magszekrényben elhelyezett ide-oda menő vagy forgó keverők biztosítják akadálytalan átömlését. A merítőtérben van elhelyezve a vetőmag elosztására szolgáló készülék, mely az ún. vető tengelyből s az ezen elhelyezett forgó részekből áll, a járó kerekektől nyeri mozgását, felveszi a kitóduló magot s azt egyenletesen kiüríti. Ez a V.-nek leglényegesebb része s a gyakorlatban igen sokféle kivitelben van alkalmazva a magvak különfélesége, valamint a vető módok szerint. A vető készülék működhetik szabad esés folytán, amikor is a szem a vető szekrény legmélyebb helyén alkalmazott nyílásokból tódul ki. Az esetleges eltömődések kikerülésére a szemeket a nyílások közelében folyton mozgásban kell tartani, amire vagy vető tárcsák vagy vető szelencék szolgálnak. A Reid-féle vető tárcsák zeg-zugban elcsavart karimával bírnak, melyek a vető tengely forgatásával jobbra-balra térnek s a szemek kitolását eredményezik. Tolatás által működő vető készüléknél a vetőmag szintén saját súlya folytán ömlik a toló készülékekhez, melyek a magot közvetlen nyomás vagy súrlódás által tovább tolják s egyenlő nyílásokon kikotorják. A toló készülék állhat ide-oda mozgó tolókból, a vető tengelyre helyezett tolókerekekből vagy nyomókorongokból. Utóbbiak a vetőmagot közvetlen nyomás által szállítják tovább, s lehetővé teszik a vetőmennyiség szabályozását, amennyiben a vályúzott vetőkorong ide-oda tolható a merítőtokban. Emelés v. merítés által működnek a cellás korongok (vető kerekek) és kanalas tárcsák; ezek a vetőmagot a merítőtérből felmerítik, s a magvezető készülékbe ürítik. Első esetben kerületükön mélyedésekkel ellátott korongok, második esetben kis kanalakkal ellátott tárcsák ékeltetnek a vető tengelyre. Mozgathatjuk a magot gyorsan forgó kerekek által és kidobatjuk szabályozható nyílásokon a centrifugál erő által. A vető készülék a járó kerekektől nyeri forgását, amennyiben a kerékagyra ékelt fogaskerék egy vagy több közbeiktatott kerék segélyével forgatja a vetőtengelyt. A sebesség változtatására a közbeiktatott kerekeket felcserélhetjük. A vető tengelyt s vele a vető készüléket gyorsan kapcsoláson kívül helyezhetjük egy emelőkar süllyesztésével. A vető készülékből a mag a vezető készülékbe jut, mely azt a vető saruk által húzott barázdákba vezeti. A vezetéket úgy kell készíteni, hogy szükség szerint rövidülést vagy hosszabbodást engedjen meg, azért egymásba hatoló tölcsérekből vagy csövekből készül. Alkalmaznak gömbcsuklós, valamint kaucsukcsöveket; Kühne szilárd pléhcsövet, Sack teleszkópikus csővezetéket használ. Újabb időben spirális acéllemezcsöveket használnak előszeretettel. A vezető készülékből lehulló magot már most csak megfelelő mélységbe lerakni és alátakarni kell. Ezen célból emelő karokra erősített vető saruk hatolnak a talajba s a mag a saru oldalán levő tokon keresztül a húzott barázdákba hull s az újra összeomló föld által betakartatik. Fordulás és szállításnál az összes sarukat a talajból ki kell emelni s a talaj felszíne fölött tartani. Ezt ugyanazon emelőkarral eszközölhetjük, mely a vetőtengelyt kikapcsolja. A vető szekrény a járó kerekeket vagy közvetlenül hordja, vagy a járó kerék tengelye külön alvázhoz van erősítve; a szállító készülék készülhet kormánytaligával vagy a nélkül. A sorba vető gépek készülhetnek cellás vető korongokkal és teleszkópikus vezető készülékkel, vagy kanalas tárcsás megoldással. Jelen szerkezetükben a sorba vető gépek sík talajon már teljesen megfelelnek feladatuknak, nem végeznek, azonban tökéletes munkát halmos-völgyes talajon. A lejtőn való vetéshez különböző készülékeket alkalmaztak a V.-ekre, de a legtöbb ily készülék nem hozza meg a várt eredményt. Alkalmaztak állítható vető ládát, melyet a V. után járó munkásnak kell igazítania; az ily gép egyenletes működése természetesen a munkás ügyességétől függ. Az önműködő készülékeknek leginkább az a hibájuk, hogy csak akkor kezdenek szabályozni, mikor a vetés egyenletessége már megszűnt. Wüst hallei tanár önműködő beállító készüléket alkalmazott, mely a szekrényt állandóan közel vízszintesen tartja, s így lejtőn is elég egyenletes munkát eredményez.

Fészekbe vetésre minden sorba vető gépet alkalmazhatunk, ha a vető készüléket úgy készítjük, hogy az a szemeket csak bizonyos időközökben merítse fel. Leginkább olyan szerkezetek vannak elterjedve, melyeknél a szemek egy ideig a vezeték végén összegyűjtetnek s időnként egyszerre üríttetnek ki. Az időközök szerint a fészkek nagyobb vagy kisebb távolokban készülnek. Kerti mívelésre készítenek egysoros kézi V.-eket, melyek fészekbe vető készülékkel is fel lehetnek szerelve.

Összetett V.-ek. Előfordul az az eset, hogy egyidejűleg két növénynemet kell keverve v. különféle rétegben elvetni, p. ha gyenge növényeket gabonával akarunk megvédeni. Ilyenkor két V.-et egyesítünk, ezek az összetett V.-ek. Lehet a vetéssel egyidejűleg műtrágyát is elszórni, e célra szolgálnak a trágyaszóróval egyesített sorba vető gépek. Ilyen egyesített V.-et mutat a 6. ábra, hol a gép még répaültetésre szolgáló fészekbe vető készülékkel is fel van szerelve. V. ö. Lázár Pál, A talaj- és növénymívelő eszközök (Budapest 1886); Eisbein C. J., Die Drillcultur (Bonn 1880).

Az erdészeti vetőeszköz két faját különböztetjük meg: a csemetekertekben a vetőágyak, erdősítendő területeken a vágások bevetésére használtakat. Vetőágyak bevetésére különféle eszközöket használnak. Ezek valamennyien a kisebb magvak vetésére szolgálnak, mert a nagyobb magvakat, amilyen a tölgy-, bükk- és gesztenyemag, valamint a szárnyastul vetendő magvakat, mint a juharok, kőris és szil magját kézzel, vetőeszközök nélkül vetik. A fenyők, akác, éger stb. magjai vetésére használják a vetővályút, vetőollót, vetőszarut, vetőlécet stb. Ezeknél valamivel összetettebb a Fekete L.-féle tolókás magvető, mellyel az apró szemű magvakat igen egyenletesen s nagy munkamegtakarítással lehet elvetni. Előnye még az, hogy a tolókák megválasztása által a magszem számát szabályozhatjuk s azonfelül a barázdákat maga a V. készíti. Nagyobb csemetekertekben, ahol a magvakat a vetőágyak hosszában vetik el, célszerűen lehet alkalmazni a Látos-féle magvető ekét. Erdősítendő területek vetésére különféle szerkezetű V.-eket használnak. Valamennyi jobbára csakis sík területen alkalmazható. Kisebb magvak, mint luc- és erdei fenyő, valamint az akác magjának elvetésére síkságon célszerűen alkalmazhatók a mezőgazdasági gépek is. Az erdőgazdasági gépek közül említésre méltók az Ivanich-féle mag-V. (hazai találmány), mely tölgymakk vetésre valamennyi külföldi gépnél célszerűbben használható; a Drehwitz, Ahlborn, Hacker-féle V.-ek. V. ö. Vadas Jenő, Erdőműveléstan.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is