Vetőmagvizsgálás

Minden vetőmaggal szemben szükséges felállítani ama követelményt, hogy a mag azonos, tiszta és csirázóképes legyen, miért is a vetőmagvak első sorban e szempontokból vizsgálandók meg. Azonos a mag akkor, ha csakugyan az (az a faj és varietás), aminek állíttatik, amely név alatt forgalomba kerül; ellenkező esetben a mag hamis. Tiszta a mag akkor, ha sem idegen magvat, sem egyéb idegen anyagot nem, v. csak csekély mértékben tartalmaz. A tisztaság megállapítása mérlegelés útján történik és súlyszázalékokban fejeztetik ki. A vizsgálat abban áll, hogy az áru jó összekeverése után belőle a magvak nagysága szerint 1-50 g.-nyi pontosan lemért próbát vesznek, amelyből kiterített nagyobb papiroslapon csiptető vagy ehhez való kés segítségével (némelykor megfelelő rosták, szelelők és egyéb a kiválogatásra szolgáló eszközök is használtatnak) szorgosan kiválasztják: 1. az azonos és ép magvakat, 2. a tört magvakat, polyvákat, szár- és levélrészleteket, gyomokat és egyéb idegen anyagokat (szemetet), s ezeket külön-külön ismét lemérik. Az 1. alattiak adják meg azután súlyszázalékban kifejezve a mag tisztaságát. A tisztaság megállapításánál nem közönyös, hogy az áruban az azonos és ép magvakon kivül mi van. Mert egyes esetekben az előbbieken kivül csak szemetet s oly gyommagvakat találunk, melyek az azonos magvak learatásánál a termőföldről, tehát természetes úton, kerültek az áruba. Az ilyen anyagoknak, ha nem nagy mennyiséget tesznek ki, s különösen akkor, ha az áruból kitisztíthatók, a magvak vizsgálásánál nagyobb jelentőség nem tulajdoníttatik, kivévén, ha veszélyes gyomok magjai, milyen p. a herefélékben az aranka (l. Arankavizsgálat) és a kis szádorfű (Orobanche minor Sutt., l. Herefélék), melyek a vizsgálat eredményében mindig külön megjelölendők. Azonban igen gyakran megtörténik, hogy az azonos magvak közé, a vevők megtévesztése céljából, készakarva kevertetnek a keresett maghoz hasonlatosságot mutató idegen magvak és anyagok. Ilyen esetekben az áru hamisítottnak mondatik. A csirázóképességet csiráztatási próba útján (l. Csiráztatás) állapítják meg s számszerinti százalékban fejezik ki. A tisztaságból és a csirázóképességből szokás a vetőmagvak használati értékét kiszámítani, még pedig ugy, hogy a tisztasági és csirázási százalék szorzata 100-zal elosztatik. Ha p. valamely áruban az azonos és ép magvak 80%-ot tesznek, amelyek 70%-kal csiráznak, akkor ezen áru használati értéke 80 ´ 70/100 = 56.

Habár az azonosság, tisztaság és csirázóképesség határozza meg első sorban valamely vetőmag értékét, kiváló szerepet játszik a vetőmagvak fejlettsége, súlyossága is, mert általában mennél súlyosabbak a magvak, annál erőteljesebb növény fejlődik belőlük. A vetőmag súlyosságát vagy a térfogati súlyban (1 hl. vagy 1 lit. mag súlyában) vagy az u. n. abszolut súlyban (1000 azonos mag súlya g.-okban) fejezik ki; az előbbi, mert a térfogati súly a mérő edény alakja, a beöntés módja s az idegen anyagok (melyek a hektoliter súlynak a közéletben szokásos megállapításánál szintén a mérőedénybe kerülnek) minősége és mennyisége szerint nagyon változik, kevésbbé megbizható adatokat szolgáltat, mint az abszolut súly, amelynek meghatározásánál csupán a nagyobb átlagpróbákból vett, kitisztított, azonos magvak méretnek le és olvastatnak meg. Az elősorolt vizsgálatoknál csekélyebb fontosságu a viztartalom meghatározása, mit főleg a cukorrépamag vizsgálatánál alkalmaznak, s mi bizonyos súlyu magnak mesterséges szárítás alatti súlyveszteségéből állapíttatik meg. Vannak ezeken kivül egyes speciális vizsgálatok, mint p. sörárpánál a héjvastagság s a lisztesség meghatározása (l. Árpahéj-vastagság meghatározása és Árpa lisztességének meghatározása). Hazánkban mindeme vizsgálatokat az állami vetőmagvizsgáló állomások (l. Magvizsgáló állomás) végzik.

Forrás: Pallas Nagylexikon