Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
vétség default
vétség delinquency...
vétség demerit
vétség fault
vétség misdemeanor...
vétség misdemeanou...

Magyar Magyar Német Német
vétség Vergehen (s...
vétség Verstoß (r)...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Vétség

(Vergehen, délit). A büntető törvények által fenyített cselekmények súlyosságuk szerint általában három osztályba szoktak soroltatni: bűntett (l. o.), V., és kihágás (l. o.) osztályába. E hármas felosztást először az 1791-iki francia btkv vitte keresztül s a francia, később a porosz törvényhozás ezt a felosztást a birói hatáskör megállapításánál alapul is vette. A Code pénal szerint (1. c. második bekezdés) V. az a büntetendő cselekmény, melyet a törvény korrekcionális büntetéssel, vagyis (9. c.) határozott időtartamu fogházzal, vagy bizonyos polgári v. családi jogok felfüggesztésével v. pénzbüntetéssel büntet. Az 1870 máj. 31-ről kibocsátott német btkv szerint (1. §) V. az a cselekmény, melyre a törvény öt évnél nem hosszabb tartamu államfogházat v. fogházat, vagy 150 márkánál nagyobb pénzbüntetést állapít meg. Az 1889 jun. 30. szentesített új olasz btkv nem fogadta el a hármas felosztást, s igy a V.-eket sem különíti el. Az angol büntető jog a «treason» és a «felony» mellett megkülönbözteti a «misdemeanours»-t is, de a három csoport közti különbség a jelenlegi angol jogban már nagyrészt önkényes és lényegtelen. (V. ö. Stephen, Digest of the Criminal Law, 12. és 18. old.; Shirley-Hunter, A sketch of the Criminal Law, 2. kiad. 2. old.) Btkv-ünknek e kérdésre vonatkozó rendszere jórészt az 1867 jun. 8. kelt belga btkv alapján van kiépítve, amely a hármas felosztást (1. c.) a francia Codeból vette ugyan át, de kiegészítette azt a korrekcionalizáció intézményével (79-85. c.).

A bűntettekről és vétségekről nálunk a közönségesen magyar btkv-nek nevezett 1878. V. t.-c.-, a kihágásokról pedig az 1879. XL. t.-c. szól. Azt, hogy a cselekmény e három közül melyikhez tartozik, az illető cselekményre megállapított büntetés súlyából kell megállapítani; annál is inkább, mert büntető törvényeink nem állapítanak meg olyan határozott ismérveket, melyek alapján a V.-ek, nem számítva az adott esetben megállapított büntetést, akár a bűntettektől, akár a kihágásoktól elvileg különböznének. A büntetés súlyához képest történő sorolás helyessége mellett szól különben az is, hogy a büntetendő cselekmény súlyossága a természetszerüleg a reá megállapított büntetés súlyában találja legközvetlenebb külső kifejezését. A büntetés súlya szerint való osztályozásnál a mi törvényünk a külföldi jogtól némileg eltérő rendszert követ, mert mig például a német büntető törvény a hármas felosztást azon alapon létesíti, milyen súlyos büntetéssel van fenyegetve a cselekmény: a magyar btkv szerint az irányadó, hogy a törvény engedte korlátok közt szabadon mérlegelő biró milyen büntetést szab ki az illető cselekményre, ami azért jelent lényeges eltérést p. a német büntető törvénnyel szemben, mert a magyar törvény megengedi a birónak, hogy nyomatékos vagy nagyszámu enyhítő körülmény eseteiben valamely különben bűntettnek megállapított cselekményre bűntett büntetése helyett V. büntetését szabja ki, ami azt eredményezi, hogy az ilyképen büntetett cselekmény V.-gé fokozódik le és a legtöbb irányban V. természetét ölti fel (korrekcionalizáció). Látni való tehát, hogy azon kérdés, vajjon az illető cselekmény bűntett-e vagy V., tulajdonképen csak az in concreto kiszabott büntetésben nyeri végleges eldöntését. Bűntettek ugyanis azon súlyosabb cselekmények, amelyeket a törvény bűntettnek nevez és amelyeket a biróság halálbüntetéssel, fegyházzal, börtönnel v. öt évet meghaladó államfogházzal büntet; V.-ek a büntető törvény szempontjából azon középsúlyosságu cselekmények, amelyeket a törvény ilyeneknek nevez és amelyekre a biróság fogházat, pénzbüntetést vagy öt éven aluli államfogházat vagy fő büntetés gyanánt pénzbüntetést szab ki; kihágások pedig azon csekélyebb törvényszegések, amelyeket a törvény, miniszteri rendelet vagy valamely szabályrendelet kihágásnak nevez és amelyek elzárással vagy 300 frtot meg nem haladó pénzbüntetéssel büntetendők. Tekintettel arra, hogy ezek szerint pénzbüntetést a biróság a kihágásokra is megállapíthat fő büntetés gyanánt (1879. XL. t.-c. 15. § 2. pont), ebben az irányban tulajdonképen csak az itéletben foglalt minősítés fog V. és kihágás közt elválasztó határvonal gyanánt szolgálhatni.

Bűntett és V.-nek, szemben a kihágással, általában közös alkotó elemük a cselekmény szándékossága; a lopás bűntetténél és V.-énél (p. 50 frt-nál nem nagyobb értékü dolog lopása) egyaránt nélkülözhetetlen kellék a gonosz szándék. A magyar büntető törvény (75. §) a szándékosságot illetőleg ki is jelenti világosan: «Bűntettet csak szándékosan elkövetett cselekmények képeznek. Ugyanez áll a V.-ekre is», de hozzáteszi még: «kivévén, ha a gondatlanságból elkövetett cselekmény a törvény különös részében V.-nek nyilváníttatik». Vannak tehát gondatlanságból származó V.-ek is, amilyen a gondatlanságból elkövetett hamis tanuzás, szakértői nyilatkozat vagy fordítás, a gondatlanságból elkövetett emberölés stb. Gondatlanságból elkövetett bűntett természetesen nincs, illetve a biró a bűntettek büntetését is csak oly cselekményekre alkalmazhatja, amelyek szándékosságból követtettek el. De nemcsak ez mutat arra, hogy a törvény a bűntettnél a bűnösség nagyobb súlyát tételezi fel, mint a V.-nél, hanem világosan arra vall az a rendelkezése is, mely szerint a bűntett kisérlete mindig, a V.-é azonban csak a törvény különös részében meghatározott esetben büntetendő. Minthogy a legtöbb V.-et még a bevégzés esetében is aránylag csekélyebb büntetéssel fenyítik, csakugyan nem is áll az állam érdekében azok kisérleteire a büntető hatalom egész súlyát alkalmazni. V.-ek p. amelyeknek kisérlete kivételesen fenyítendő: a váltópénz meghamisításának, a lopás, zsarolás stb. V.-ének kisérletei. Különleges szabályokat tartalmaz még törvényünk a V.-ekre nézve a halmazatnál (btkv 97. §) és az elévülés ideje tekintetében: az eljárás megindítására nézve három év (btkv 106. § utolsó bekezdés); a V. miatt megállapított büntetés esetében öt év (btkv 120. § utolsó bekezdés).

Az eljárás megindítása tekintetében az elévülés idejét nem a törvényben megállapított, hanem a biró által kiszabott büntetés dönti el. Különösen kimondta a királyi kuriának 59. számu teljesülési határozata, hogy a btkv 92. §-a alapján V.-gé minősített büntetendő cselekmények a btkv 106. §-ának utolsó bekezdésében a V.-ekre nézve meghatározott három év alatt évülnek el. Azok az esetek, amelyekben valamely büntetendő cselekmény, amely a törvény szerint in thesi bűntett, in concreto V.-nek minősíthető, a következők: a) kisérlet esete (btkv 66. § második bekezdés); b) ha a bűntettet olyan egyén követte el, aki életkorának tizenkettedik évét már túlhaladta, de tizenhatodik évét még be nem töltötte és aki birt a cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással (85. § harmadik pont) és c) ha rendkivüli enyhítő körülmények forognak fenn (btkv 92. §).

Irodalmunkban és judikaturánkban vitás az, hogy ha a büntetendő cselekmény annak törvényes minősítése szerint bűntett, azonban az adott esetben olyan körülmények forognak fenn, melyek alapján a biróság a cselekményt V.-nek minősíti, a V. pedig olyan, amelynek kisérlete a törvény értelmében nem büntetendő, a bűnösség megállapítandó vagy a vádlott felmentendő-e? A személyes szabadságnak erős biztosítéka van abban, hogy amint bűntetett, ugy V.-et is csak az a cselekmény alkot, amelyet a törvény annak nyilvánít. A btkv-ön kivül V.-eket állapítanak meg az 1848. XVIII. t.-c. 31. §-a sajtórendőri vétség (v. ö. 1880. ´XVII. t.-c. 7. § utolsó bekezdés); az 1881. XVII. t.-c. 265. és 266. §-ai (hamis bejelentés és megvesztegetés a csődeljárásban); az 1883. ´V. t.-c. 1-16. §-ai (uzsora vétsége); az 1887. ´VI. t.-c. 4. §-a (bankszabadalom megsértése); az 1888. XII. t.-c. 5. és 6. §-ai (kábelvétség); az 1889. VI. t.-c. 45., 47-49. §-ai (fegyveres erő elleni V.-ek); 1890. ´I. t.-c. 6. §-a (csábítás a behivási parancs iránti engedetlenségre); 1891. XLI. t.-c. (határ- és földmérési jelek megrongálása vagy megsemmisítése); 1894. ´XI. t.-c. 121-124. §-ai (házassági törvényben körülirt V.). A kereskedelmi törvényben megállapított büntetendő cselekmények (1875. ´XVII. t.-c. 218-221. §) és a szerzői jog bitorlása (1884. XVI. t.-c. 19. §), minthogy kereskedelmi illetőleg polgári biróság hatáskörébe vannak utalva, nem sorolhatók a szorosabb értelemben vett V.-ek közé.

A magyar btkv-nek életbeléptetéséről szóló 1880. ´XVII. t.-c. állapította meg legelőször a birói hatáskört is bűntettek és V.-ek tekintetében és pedig azon elvi alapon, hogy kivétel nélkül a királyi törvényszékek hatásköréhez utalta a bűntettek felett való itélkezést, a V.-ek felett való itélkezést pedig csak annyiban, amennyiben ezek, súlyosságuk kisebb voltára tekintettel, a járásbiróságok hatásköréhez utalva nem volnának. A bünvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló 1897. ´XIV. t.-c. 15. és 17. §-ai szerint a bűntettek felett való itélkezés az esküdtbiróságok és a törvényszékek, a V.-ek elbirálása a törvényszékek és a járásbiróságok közt oszlik meg. A királyi járásbiróságok egy évnél hosszabb tartamu szabadságvesztésbüntetést rendszerint nem állapíthatnak meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is