(projectio), szűkebb értelemben a föld- vagy éggömbnek síkon
való ábrázolása. A V.-ek tana beéri teljesen a gömb felületén képzelt
meridiánok és parallelák, tehát az u. n. fokhálózat leképezésének szabályaival,
mert a kész hálózatba a rendesen szabálytalan felületi alakzatok körvonalainak
berajzolása már nehézséget nem okoz. Amennyiben gömb felülete síkba le nem
fejthető és sík és gömb egymást csak egy pontban érintik: világos, hogy a V.
teljes hűséget nem adhat. Mindazonáltal elérhetjük azonban, hogy a térkép vagy
a gömb felületén húzott szögleteket nem torzítja (conformis, szögtartó vagy
legkisebb részeiben hasonló V.), vagy a területeket bántatlanul adja vissza
(aequivalens, területtartó V.), vagy a térkép közepétől mért távolságokat nem
változtatja (aequidistans, távolságtartó V.). Ezen tulajdonságok egyikével biró
V.-ek a legfontosabbak. Kettőt a mondott tulajdonságok közül egyetlen V. sem
egyesíthet, de igenis szűkölködhetik mindhárom nélkül, ha egyéb tulajdonságokra
fektetünk nagyobb súlyt Ebből következik azután, hogy a térkép mértéke (azaz a
kép és eredeti méret viszonya) a térképnek nemcsak minden pontjában más és más,
hanem még ugyanazon pont körü különböző irányban is változó. Csupán a szögtartó
térképben független a mérték az iránytól, de természetesen ebben is pontról-pontra
más. A térkép mellé nyomott mérték mindig a térkép közepére vonatkozik és ott
is csak a közepes mértéket adja. Készítésük módja szerint történhetik a vetítés
síkra v. lefejthető felületre: hengerre v. kúpra. Az első esetben a térkép csak
egy pontban, t. i. a sík és gömb érintőjében hű mása az eredetinek. Henger és
kúp ellenben kör mentén érinti a gömböt, esetleg két kör mentén metszheti is és
ezért a hengerre és kúpra vetített térképek, melyek egy palástvonal mentén
felhasíttatván, síkká is kiterjeszthetők, egy egész kör mentén tartanak hűséget
az eredetivel. A térkép változhatik még természetesen az érintési pont vagy kör
fekvése szerint is, amennyiben ez az equátorba vagy a pólusba vagy tetszőleges
hely horizontjába eshetik, illetve meridiánnal, parallellel vagy az equátorral
eshetik össze. A V. lerajzolása végül a V.-ek mindeddig említett fajainál
egészen különböző, sőt tetszőleges szabályok szerint történhetik. Majd ugy
rajzolunk, mint a fénysugár a fotográfozó kamrában, és igy keletkeznek a perspektivikus
V.-ek. Vagy megállapítjuk, hogy valamely földfelületi pont azimutja a térkép
középpontjához képest változatlan maradjon a V.-ben is, s igy származnak az
azimutális V.-ek, vagy végül egészen önkényes rajzolási szabályt állapítunk
meg, miáltal az u. n. konvencionális V.-ek jönnek létre. Matematikai
szempontból legérdekesebbek a szögtartó és utánuk a területtartó V.-ek.
Geometriai szempontból l. Elemi projekció módszerek.
A föld- és csillagtérképek legszokásosabb V.-ei a
következők: Perspektivikus sík-V.-ek: a sztereografikus (szögtartó), a gnomonos
v. centrális és az ortográfiai vagy parallel V. Az első rendesen
planiglobiumok, a második újabb tengeri térképek és hulló csillagok
berajzolására szánt csillagtérképek, a harmadik a hold képének szerkesztésére
használatos. Azimutális sík-V.-ek: Postel equidisztáns V.-e zónatérképekre és
Lambert equivalens V.-e, mely valamennyi területtartó V. között a
legajánlatosabb. Konvencionális sík-V.-ek: Arrowsmith és Neill globuláris V.-e
v. a Beaumont-féle V., mely planiglobiumok, illetve az egész Föld ábrázolására
alkalmas. Perspektivikus henger- és kúp-V.-ek tényleges alkalmazásban
nincsenek, azonban az azimutalitás elve némi módosítással itt is fentartható.
Az ide tartozó szokásos V.-ek a következők: Henger-V.-ek: Mercator (szögtartó)
V.-e tengeri térképek és átnézetes térképek számára. Lambert izocilindrikus
V.-e (területtartó), equidisztáns henger-V. (úti felvételekre), Cassini-Soldner
V.-e. Konvencionális henger-V.-ek: a Flamsteed-Sanson és Mollweide-féle területtartó
V., mely különösen az egész gömb felületének ábrázolására alkalmas. A kúp-V.-ek
közül fontosak: a Lambert- (Gaust-) féle szögtartó, a Lambert-féle
területtartó, az equidisztáns, a De l"Isle-féle metsző kúpra rajzolt V. és
Tissot kiegyenlítő kúp-V.-e. Mindezek a legsűrübben használtatnak földi és égi
térképek készítésére. A konvencionális kúp-V.-ek közül megemlítendők: a
polikonos V. és az ortogonális polikonos V., melyeket az angol és amerikai hadi
départment alkalmaz. (L. még Térkép.) V. ö. Zöppritz K., Leitfaden d.
Kartenentwurfslehre; Herz N., Lehrbuch der Kartenprojectionen, amelyek a
szükséges eredeti forrásokra is utalnak.
Forrás: Pallas Nagylexikon