Vezeklés

illetőleg vezeklési fegyelem, a régi keresztény egyház eljárási módja a nagy bűnöket elkövetettekkel szemben, kik ezáltal az egyházzal való közösségre érdemetlenek lettek, de abba ismét felvétetni óhajtottak. A nyilvános V.-nek négy fokozata volt: 1. Sirók (l. Flentes); 2. hallgatók (l. Audientes); 3. térdelők (lat. genuflectentes v. substrati), vezeklésük egész ideje alatta templomban térdeltek és az egyházhoz tartozóknak tekintettek s mint ilyenek a papok és hivek könyörgéseiben s jótéteményeiben részesültek; 4. együttállók (lat. consistentes), az isteni tiszteleten jelen lehettek, de áldozáshoz nem bocsáttattak. Feloldozásuk ünnepélyesen nagycsütörtökön ment végbe. A V.-i idő az egyes fokozatokban az u. n. Libri poenitentialesben (l. o.) volt világosan meghatározva. L. Egyházi büntetések és Inquizició.

Forrás: Pallas Nagylexikon