Vezeklés
illetőleg vezeklési fegyelem, a régi keresztény egyház
eljárási módja a nagy bűnöket elkövetettekkel szemben, kik ezáltal az egyházzal
való közösségre érdemetlenek lettek, de abba ismét felvétetni óhajtottak. A
nyilvános V.-nek négy fokozata volt: 1. Sirók (l. Flentes); 2. hallgatók (l.
Audientes); 3. térdelők (lat. genuflectentes v. substrati), vezeklésük egész
ideje alatta templomban térdeltek és az egyházhoz tartozóknak tekintettek s
mint ilyenek a papok és hivek könyörgéseiben s jótéteményeiben részesültek; 4.
együttállók (lat. consistentes), az isteni tiszteleten jelen lehettek, de
áldozáshoz nem bocsáttattak. Feloldozásuk ünnepélyesen nagycsütörtökön ment
végbe. A V.-i idő az egyes fokozatokban az u. n. Libri poenitentialesben (l.
o.) volt világosan meghatározva. L. Egyházi büntetések és Inquizició.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|