Vezérkönyv

(partitura), a több hangszerre v. többféle énekhangra irt zeneműveknek az a szólamvezetési egybefoglalását feltüntető tabulaturai kimutatása, amely világosan s önállóan mutatja minden hangszernek v. énekhangnak a minőségét, menetét és igy az egész komplikált műegésznek az összhatását, kidolgozását és szellemét. A V. nemcsak arra szolgál, hogy abból teljesen tájékozza magát az illető mű tanulmányozója, hanem arra is, hogy az illető karnagyabból tanítsa be s abból dirigálja a mű előadását. A V.-ek technikai beosztása a szerint változik, amint több vagy kevesebb hangszer- vagy énekszólam menetét kell visszatükröznie; a legkisebb V. az, amely legalább is két különböző ének- vagy hangszerszólamot tartalmaz, a legnagyobb pedig az, amely egész operák, szimfóniák, ének- és zenekari művek szólamait foglalja magában. Az ily polifonikus V.-ek számára külön vonalzott hangjegypapiros-ívek vannak, amelyek sokszor 10, 20, 30 s még több különböző szólammenetre is a szükségelt vonalrendszert szolgáltatják; minden sornak megvan azután a maga speciális elnevezése, u. m. fuvola, oboa, klarinet, első, második hegedü, trombita, kürt, púzon stb., a szerint, amint a zeneköltőnek ennyi vagy annyi hangszerre s énekszólamra van szüksége. A terjedelmes V.-ek technikai beosztására nézve általában az az elv az uralkodó, hogy a legfelső négy sort a magas, közép és mély hangzásu fafúvóhangszerek foglalják el, u. m. fuvola, pikolo, oboa, klarinet, angol kürt és fagót, esetleg a bassz-klarinét, alább következnek a rézfúvóhangszerek sorai, u. m. kürtök, trombiták, púzonok s bassztúbáké (a szerző intenciója szerint), a középet a dobok, tamtam s esetleg a hárfaszólam foglalja el; ezt követik az énekszólamok (ha ilyenek is vannak), mindig a felhangoktól kezdve a mélyebbekig s legalul állanak a vonós hangszerek sorai, u. m. első, második, hegedü, viola, gordonka s legeslegalul a nagybőgő; ezt a sorrendet a tisztán vonós hangszerekre irt művek V.-i is megtartják. Az énekszólamok sorrendjében a legmagasabb faj: a szoprán vagy a tenor áll legfelül s a basszus legalul. A V.-ek technikai beosztásánál a legvilágosabban kell mutatni minden taktunak a hangjegyértéki pontos beosztását, szemben minden egyes szólammal, valamint az előadási és dinamikus jelzéseket is tisztán kell feltüntetni minden szólam sorának.

Forrás: Pallas Nagylexikon