(növ., viaszbura Diószegiéknél, viaszmirtusz, Myrica L.,
Fáya Webb), a róla nevezett család cserjéje v. kis fája, 40 faja Ausztrália
kivételével mind a két földségnek mérsékelt és meleg vidékén nő, Európában csak
egy faj, hazánkban egy sem terem. A M. cerifera L. (l. az Olajnövények
képmellékletén) alacsony bokor, ága fölfelé bolyhos, levele caknem nyeletlen,
hosszas lándsás, bőrnemü, a visszája fiatalon bolyhos, később csaknem egész
kopasz, mind a két lapját gyantás pontok lepik el. Him barkája hengerded, a
termő barka ellipszoid, gyümölcse gömbölyü, borsónagyságu, fekete, a fehér
viasz sűrün lepi el. Észak-Amerika keleti részének mocsaraiban és ingoványos
helyein nő. Floridától az Erie taváig, valamint a Fokföldön is. Fekete és
borsónagyságu gyümölcsét bevonó fehérs viaszát vizben főzéssel vagy máskép
összegyüjtik s ez a kereskedelem növényfaggyuja v. mirtuszviasza (cera
myricea). A M. Carolinensis Willd. északamerikai, a M. quercifolia L., M.
laciniata Willd., M. cordifolia L. fokföldi faj, az utóbbikat itt általában
termesztik, mind viaszt termel. Ez zöldes s nemcsak gyertyát öntenek belőle,
hanem a hottentotta sajt helyett eszi. A M. Caracassana Humb. et Bonpl.
újgranadai, gyümölcséről évenként 100 mázsa viaszt gyüjtenek. A M. gale l.
(brabanti mirtusz) 0,3-1,25 m., levele lándsás, kissé fürészelt, a visszája
barna molyhu. Gyümölcse a hegyelevéltől kétzászlós. Ingoványon, mocsárban Ázsia
északi, Európa északi és észak-nyugati részén, valamint Észak-Amerikában terem.
Az egész bokrot apró fénylő mirigy lepi el, tőle sajátságos gyantás szaga van,
ezért akármelyik fától, kivált a hasonló fűztől könnyen megkülönböztethető.
Erős bódító szagáért ruha közé teszik, hogy a moly hozzá ne férhessen.
Forrás: Pallas Nagylexikon