Victor-Perrin

(ejtsd: -peren) Kolozs, bellunói herceg, szül. La Marcheban 1764 dec. 7., megh. Párisban 1841 márc. 1-én. 17 éves korában tüzér lett. 1789. ott hagyta a katonaságot, de 1792. mint önkéntes ismét belépett egy zászlóaljba. 1793. Toulon ostromlása közben dandártábornok, 1797. pedig Olaszországban osztálytábornok lett s a pápai sereget legyőzi s a pápát a tolentinói béke aláirására kényszeríti. 1798-99. Olaszországban szolgált. A Brumaire 18-iki államcsiny után az első konzulhoz csatlakozott, kit Olaszországba is követett és Montebellónál s Marengónál kitüntette magát. 1805. Kopenhágába ment mint követ. 1806. részt vesz a Poroszország elleni háboruban s Friedlandnál tábornagyi rangot küzdött ki magának. A tilsiti béke után Berlin kormányzójává nevezte ki Napoleon; 1808. az első hadtestet vezényelte Spanyolország ellen, hol győztesen harcolt, mig Talaveránál, később Cadiznál súlyos vereséget szenvedett. 1812. Oroszországba rendeltetett, hol mint a 9. hadtest főnöke a Berezinán a visszavonulást fedezte. Drezda, Hanau és Craonne mellett is harcolt. Napoleon bukása után XVIII. Lajos állandó hive maradt, ki őt a királyi testőrség vezérőrnagyává, majd pairré nevezte ki. 1831. négy hadosztály főparancsnoka s ugyanabban az évben hadügyminiszter. A spanyol hadjárat kezdetén ott hagyta tárcáját s mint vezérkari főnök követte Angouleme herceget Spanyolországba. A szállítási szerződések megkötésénél valami bonyolult ügye támadt s állását elvesztette. A juliusi forradalom kitörésétől kezdve visszavonultan élt Párisban. V. ö. Extraits des mémoires inédits de feu Claude V., duc de Bellune (Páris 1846). - Fia, Viktor Ferenc Perrin, Belluno hercege (szül. 1796 okt. 24., megh. 1853 dec. 2.). Halála évében III. Napoleon szenátorrá tette.

Forrás: Pallas Nagylexikon