Viczmándy
Győző, költő (Darmay Viktor), szül. Darmán (Ung) 1850 dec.
2-án, megh. Kozmán (Zemplén) 1878 márc. 28-án. Gyermekéveit Kozmán töltötte,
hol atyja Viktor közbirtokos volt; a sátoraljaújhelyi és a kassai gimnáziumban,
az eperjesi jogakadémián és a budapesti egyetem jogi karán tanult, de már
jogász korában erőt vettek rajta irodalmi hajlamai; megismerkedett a fővárosban
élő jelesebb fiatal irókkal s magán irodalmi kedvteléseinek élt. Nagy hatással
volt fejlődésére Szemere Miklós, akinek mindig megmutatta dolgozatait első
kisérleteitől kezdve, s aki buzdítója és oktatója volt. A szépirodalmi lapok
szivesen látták verseit, melyek hevülékeny, összeférhetetlen, alapjában nemes,
de ki nem tisztult egyéniségének hű tolmácsai; nagy tehetség sok pongyolasággal
vegyülve. A halál elszólítá, mielőtt talentuma és ízlése egészen kifejlődött
volna. Versei két kötetben jelentek meg: Felhők és csillagok (Budapest 1872) és
Újabb költemények (u. o. 1877). Mind a kettő megjelent újabb kiadásban is.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|