Vida

1. Aladár, filologus, szül. Eperjesen (Sáros) 1853 ápr. 7. Középiskolai tanulmányait Eperjesen, az egyetemet Budapesten végezte, ahol 1874. a klasszika-filologiából, 1875. a német nyelv és irodalomból nyert tanári oklevelet. Tanári működését 1873. az eperjesi kir. kat. főgimnáziumban kezdette. 1891. a nagybányai állami főgimnázium igazgatójává nevezték ki. Tanárai elfoglaltságán kivül az irodalmi és egyesületi téren fejt ki tevékenységet. Dolgozatai és értekezései: Az ősgermánok vallása (külön lenyomat az eperjesi kir. kat. főgimnázium 1874-75. értesítőjéből); Aristophanes Madarai (göög irodalomtört. tan.); Görög-magyar és magyar-görög szótár (Lévay Istvánnal, 2 köt., 2 kiad. Budapest 1889); Egy pár észrevétel a német nyelv és irodalom tanításához gymnasiumainkban (Eperjes 1885); Parsival (német irodalomtörténeti tanulmány). 1889-1891. szerkesztette az eperjesi Széchenyi-kör évkönyveit.

2. V József, lirai költő, szül. Körmenden (Vas) 1833 márc. 2., megh. Kassán 1876 jun. 30. Atyja egyszerü iparos volt; középiskoláit Szombathelyen végezvén, 1853. Pestre jött joghallgatónak s itt 1855. lépett fel először az irodalomban a Vasárnapi Újságban megjelent költeményeivel; később e lap dolgozótársa lett s az maradt 1862-ig, mely idő alatt csaknem valamennyi szépirodalmi lapban találkozott nevével a közönség. 1860-ban Nemzeti Koszoru címen adta ki költeményeit, melyekről Szász Károly tollából igen kedvező birálat jelent ugyan meg Arany Szépirodalmi Figyelőjében (1861, 13. sz.), de a szerkesztő jegyzete nagyon alább szállította az elismerést; ez lelohasztotta V. munkakedvét s ezután ritkábban irt; midőn azonban 1862. Arany Koszoruját megindította, V. egy szép költeménnyel (Házaséletem) kereste föl a lapot. 1860. jogdoktori oklevelet nyert s tanári pályára szánva magát, 1862. az egri érseki jogakadémiába kapott meghivást; ekkor elhagyta a fővárost, Egerben megnősült s az Eger címü lapot szerkesztette kilencedfél évig. 1872. neje elhalván, ez rendkivül lesujtotta s a kassai jogakadémiához helyeztetvén át, ott egészen elvonultan élt. Pestről távozása után alig jelent meg tőle valami; 1876. küldött be a Fővárosi Lapoknak egy költeményt Ahhoz a kaszás úrhoz címmel, melyben az őt fenyegető halállal gúnyolódik s ezután nemsokára meghalt. Humoros és tréfás dalai, egészséges, bár néha nyers genreképei, magyaros ritmusérzéke, Petőfire emlékeztető modora, a maga idején kedvelt költővé tették. V. ö. Szász Károly (Vasárnapi Újság, 1876, 28. sz.), Concha Károly (Fővárosi Lapok, 1876, 152. sz.), Récsey Viktor (Figyelő, 21. sz.), Károly György Hugó, V. J. irodalmi hagyatékából (Figyelő, I., 1876).

Forrás: Pallas Nagylexikon