Vidats

1. István, id., gazdasági gépgyáros, szül. Kalocsán 1802., megh. Budapesten 1883 jun. 17. Atyja szabómester volt, ő pedig a lakatosmesterségre adta magát. Felszabadulása után Pesten és Bécsben gazdasági gépgyárban dolgozott, hol szorgalmasan rajzolni és géptant is tanult. 1825. mint önálló mester Bánát-Komlóson telepedett le és az ottani uradalom számára gazdasági gépeket, nevezetesen ekéket is készített. Első ekéi az akkoriban hires Zugmayer-féle ekék utánzatai voltak, utóbb azonban a Schwerz-féle v. hohenheimi ekét módosította, annak oszlopát állíthatóvá tette, kormánylemezét is másként alakította és praktikus talyigával látta el, vagyis megalkotta azt az ekeformát, melyet neve után V.-féle ekének (l. Ekék) neveztek el és mely jó szerkezete és jutányos áránál fogva mindenfelé tért hódított hazánkban. 1842. V. Pestre jött és Röck Istvánnal szövetkezve, többféle jó gazdasági gépet gyártott és hozott forgalomba. 1851. a Schlick-féle vasöntőt vette bérbe, mely 1854. tulajdona lett és gyárát, melynek gépei kiállításokon és versenyeken nagy elismeréssel találkoztak, az ország első e nemü vállalatai közé emelte. A terhes munka által megtörve, 1858. gyárát fiának V. Jánosnak adta át, ő pedig nyugalomba vonulni szándékozott és hosszabb ideig a külföldön utazott, honnét 1860. az első jobb szerkezetü amerikai varrógépet hozta hazánkba. 1862. Craiovába (Románia) költözött s ott gazdasági gépgyártelepet öntödével és gőzmalmot létesített. 1876-ig jól fejlődött üzlete, de azután elbetegesedve, gyártelepe tengődésnek indult és végre feloszlott és egész vagyonát elvesztette. A király V.-ot az aranykoronás érdemkereszttel tüntette ki. V. ö. Galgóczy, Emlékkönyv (IV. köt.).

2. V. János, az előbbinek fia, szül. B.-Komlóson 1826., öngyilkos lett Budapesten 1873 nov. 10-én. Pesten bölcsészeti és jogi tanfolyamot hallgatott. Nevével először a márciusi napokban találkozunk, amikor Vasvári, Jókai és Petőfi társaságában a sajtószabadságért küzd. A szabadságharcot végig küzdötte és mint százados tette le a fegyvert Világosnál. A Haynau-féle rémtörvényszék halálra kereste, de idejekorán menekült. Olaszországból éppen Svájcba akart szökni, mikor a határon osztrák katonák elfogták és Pestre hozták. Az újépületben ült egy évig vizsgálati fogságban. Halálra itéltetett, de kegyelmet kapott és Josefstadtba vitetett várfogságba. Pár év mulva szabad lett s atyja gyárában foglalkozott. De a kormány mindig szemmel tartotta. Abonyi birtokán 1855. újból el is fogták, de atyja közbenjárására kiszabadult. Ettől fogva az apai gyárat vezette. 1861-ben a b.-komlósi kerület országgyülési képviselővé választotta, mely kerületet 1865-től is újból képviselt. 1862. felségárulással gyanusították, de nem lett bántása. 1868-tól a Ferencáros, 1871-től a dunapataji kerület képviselője volt. Nagy tevékenységet fejtett ki a honvédmenház alapítása körül. Mint előkelő polgár, elnöke volt a ferenc-józsefvárosi takarékpénztárnak. Ennek bukásával van összeköttetésben az ő halála is.

Forrás: Pallas Nagylexikon