Vidor

Pál, szinész (családi nevén Bodonyi Kajtár Pál), szül. 1846 nov. 17-én. 1864. szinész lett Demjén Károly társulatánál. Egy évi vándor élet után a debreceni szinházhoz, majd nyolc év mulva a kolozsvári szinházhoz szerződtették, 1878 máj. 1-től a népszinház elsőrendü tagja. Kiválóbb sikereket többek közt a Cornevillei harangok, Ripp van Winkle, Hoffmann meséi, Madarász és a Bányamesterben ért el. Minden izében magyaros tehetsége azonban leginkább a népszinművekre termett. Paraszt suhancai tőről metszett voltuknál fogva közkedveltségüek. Mint iró is szép sikereket ért el. Szinművei: A vörös sapka, Szárazmalom, Cifra Zsuzsi lakodalma, Ingyenélők, Kassai diák, Szökjünk és Apja lánya, melyek közül az Ingyenélők, vörös sapka és Apja lánya osztatlan tetszésében részesült ugy a fővárosi, mint a vidéki közönségnek. Mint az országos szini egyesület tagja több éven munkálkodott az egyesület kormánytanácsában és egyike volt azoknak, kik a népszinház segélyegyesületét, majd a nyugdijintézetet megalapították.

Forrás: Pallas Nagylexikon