Vidrafélék

(állat), a ragadozók rendjébe, a menyétfélék családjába tartozó emlős nem. Testök hosszukás, fejök megnyult és széles arcorrban végződik. Szemeik kicsinyek, nyakuk rövid, lábuk alacsony. Orrkagylóik kerekek, farkuk hosszu és hegyezett, lábukon a karmos ujjakat uszóhártya köti össze. 5/3 zápfoguk és erős szemfoguk van. Fajai a vizben és tengerben élnek és különösen a halászatra kártékonyak. Hazánkban él a közönséges vidra (Lutra vulgaris L.), melynek hazája Európa és Ázsia északi, valamint középső részei. Hegyi patakok mentén szeret tartózkodni. Nappal alszik, éjjel halászgat. Németországban, Khinában halfogásra is használják. Bundája rövid szőrü, felül sötétbarna, alul fehéres. Hossza 80, farkhossza 40 cm. Fiatalon befogva megszelidül. Húsa halízü. Szőrös bőrét prémül használják, farkszőréből pedig ecsetet készítenek. A nőstény május hóban 2-4 kölyköt vet egyszerre. - Rokona a Csendes-oceán északi vidékein lakó tengeri vidra (Enhydra marino Cuv.), mely a legbecsesebb és legdrágább prémek egyikét szolgáltatja. Bársonyfekete bundája tömött és selyemfényü. Egy-egy prémnek 200-300 frt az ára. E miatt annyira üldözik, hogy jelenleg kivesző félben van. L. még Szűcsáruk.

Forrás: Pallas Nagylexikon