Vikár

Béla, iró, szül. Hetesen (Somogy) 1859. Tanult Pápán, Pécsett és Budapesten, ahol a bölcsészeti szakot végezte. 1880. országgyülési gyorsiró és utóbb revizor, 1883-84. Lónyay Menyhért gróf titkára, 1886. a Gyorsirászati Lapok szerkesztője, 1889. nejével saját költségén félévig Orosz- és Finnországban utazott s a finn nyelvet a néprajzot tanulmányozta. Alapítója tizedmagával az Élet címü folyóiratnak, később Sármayval, majd egyedül szerkesztője és kiadója. 1894. a magyar érdekek szolgálatára megindítja a Westöstliche Rundschau c. folyóiratot (Berlin, III. évf.). 1895. az országos magyar gyorsiró-egyesület tiszteletbeli elnöke, 1896. a magyar néprajzi társaság főtitkára. Irt politikai, társadalmi, tudományos és szépirodalmi dolgozatokat és költeményeket az Életben, Budapesti Szemlében, Westöstliche Rundschauban, Vasárnapi Újságban, Ország-Világban, Borsszem Jankóban stb. Műfordításai közül a Kalevala finn és a Kalevipoeg észt époszok magyar fordításaiból közölt részletek, eredeti költeményei közül a népies iránynak (Arany ember, Árpád és Habsburg stb.), melyek önállóan is megjelentek, váltak ismeretesekké. Ibsen Népgyülölőjét (En folkeflende) is lefordította norvégból. Kiadta kommentárral Gáti István Steganográfiáját (M. Tud. Akadémiai Értekezések stb.) és Markovits Gyorsirászatának 10. kiadását új átdolgozásban. A magyar népköltési termékek és népdallamok új gyüjtését eredeti módszerrel indította meg (1896); idevágó értekezése: A népköltési gyüjtés új módszeréről (Kisfaludy-társaság Évkönyve, 1897), külföldön is élénk figyelmet keltett. E lexikonba finn nyelvészeti és irodalmi cikkeket ir.

Forrás: Pallas Nagylexikon