Viktória
(növ., Victoria Lindley), a tündérrózsafélék családjának
fajaszakadt génusza. A királyi V. (V. regia Lindl., Euryale Amazonica Pöppig,
l. a Vizi növények képmellékletén) Dél-Amerika északkeleti folyónak 2 m. mély
morotváiban szeret nőni, kivált Gujanában, ahol irupé a neve. Óriási levelének
kerek lemeze 1,5, sőt 2 m. átmérőjü és tenyeres-erezetü, fönt nyájas zöld, lent
kárminpiros. Alul kiuró 2,5 cm. vastag, 5-10 cm. magas főereit horgos tüskék a
vizi állatok támadásai ellen óvják; lemezének széle fent 5-10 cm.-re
fölperemesedik, aminél fogva a levél tutajszerüen úszik. Virága aprótüskéjü 2,5
cm. vastag kocsánnal a viz fölé emelkedve, este 30, sőt 40 cm. átmérőjü; első
éjjel hófehér szirmait szemmel láthatóan teritgeti ki, miközben ananászillatot
áraszt. Reggelre becsukódván, este ismét kinyilik; ekkor rózsaszinü szirmai
annyira hátragyürődnek, hogy körben álló 3-4 cm. magas porzói csuporképen
kiállnak és az éjjeli bogarak beporozó beavatkozását várják. Ennek
megtörténtével (üvegházainkban ecseteléssel végezik) szirmai összeborulnak és a
virág elámerülve 10, sőt 15 cm.-es sokmagvu tokká érik. Minden virágát levél
előzi meg. Magvát, mely hazájában kukoricaszem-nagyságu (nálunk a fejletté csak
kölesnyi, sőt még kisebb), a benszülöttek «vizi kukorica» néven eszik. A V.
első hirét Haenke német utazó 1801. hozta, 1820. Bonpland említi, 1832. Pöppig
a virágzását is megfigyelte; Európába Schomburg 1837. hozta magvát, de
szárazon, tehát hasztalan. Vizben szállított magva 1849. Londonban szép
növénnyé fejlődött ki. Azóta külön üvegházban sokfelé tenyésztik; Budapesten a
növénykertnek 1894 óta állandó dísze.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|