Világéter
ama hipotétikus anyag, mellyel a világürt kitöltöttnek
gondoljuk, hogy benne a fény terjedését, esetleg más távolhatásokat is
magyarázhassunk. A legcsudálatosabb tulajdonságokkal vagyunk kénytelenek
felruházni a V.-t, ugy hogy valóban csak feltételezett anyag szerepét játssza.
Fel kell tennünk róla, hogy súlya mérhetetlen, tehát megfosztjuk az anyag
legelső tulajdonságától. A fény polarizációja azt kivánja, hogy ugy viselkedjék
mint szilárd test; az aberráció követeli, hogy az ürben szilárdan álljon, mig a
Föld s a bolygók mintegy üres sziták módjára rajta planetarikus sebességekkel
áthaladnak. Minden testen áthatol és a legsebesebben mozgó testeknek sem áll
ellent útjában, mint ezt a bolygók s még inkább a sokkal finomabb eloszlásu
üstökösök mozgásai mutatják. Encke a nevéről nevezett üstökös mozgásában
felfedezhetni vélte ugyan a V.-ellentállást, de számításai nem bizonyítanak. A
Maxwell-féle felfogásban a V. továbbítja egyszersmind az elektromos és mágneses
állapotot, s fény és elektromosság tényleg ez alapon kisérletileg is
kimutatható szoros rokonságba jutnak. A V. feltételezése végre a tömegvonzást
is engedi megmagyarázni mekanikai alapon. Szóval, a modern természettudomány,
nem ugyan empirikus részeiben, hanem ha vissza akar nyulni a jelenségek
magyarázataira, a V. hipotézise nélkül ez idő szerint nem lehet el. Ha némi,
bár minimális ellenállást mégis nyujt, akkor a bolygórendszer végállapota
azáltal van adva, hogy az összes bolygók mindinkább szűkülő elliptikus
csigavonalakban a Napra esnek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|