Világító anyagok

oly testek, melyek bizonyos körülmények között fénysugarakat képesek szórni s ez által világítani. A foszfor a szabad levegőn vegyül oxigénnel s ekközben fényődzik s világít. V. tulajdonképen minden test, mely lángtünemény mellett oxidálódni képes, de a gyakorlatban csak azok használtatnak, amelyek sok szént tartalmaznak. Ilyenek az állati zsírok és olajok. A zsírok sztearin-palmitin és oleinsavas glicerinből állnak és belőlük sztearinsavat állítanak elő, vagy pedig magát a faggyut használják fel világításra. Az olajok is e három összetett éterből állanak, de bennök több az olein, mint a sztearin. A petroleum is szénhidrogének keveréke lévén, sok szént tartalmaz; a petroleum száraz lepárlásánál keletkezett paraffin is széndús anyag, mely főleg a sztearinnal keverve jön forgalomba. Halzsírból is készítenek világító anyagot. A legjobb világító anyag a szén maga, mert benne az energia van felhalmozva, mely évezredek előtt a napsugár melege alakjában helyezkedett el a növényben, amelyből kőszén lett. A világító gáz gyártásánál a kőszénben levő szénhidrogén-gázok illannak el s a széntartalmu V. Az acetilén szénben legdúsabb szénhidrogén s ezért világít legjobban. Világító anyag azonban minden test, mely izzás által is fényt áraszt; ilyen a kréta-, a platina-, a tiszta szén- vagy cellulózaszál, a magnézium.

Forrás: Pallas Nagylexikon