Villa

(lat.), falusi udvarház az ókorban, de korántsem nyaraló csupán, hanem ugy berendezett épület, hogy nyáron hüvos, télen meleg legyen. Eleinte a V. csaknem kizárólag gazdasági célokra szolgált; V. rustica néven jóformán megfelelt a mostani majornak; benne lakott a kasznár (vilicus) és a számadó. Később, különösen a keleti ízlésnek és kényelemnek behatolásával pompás kéjlakok épültek, melyekre szintén a V. nevet alkalmazták. Csinos és kényelmes lakóhelyiségek mellett nagy gondot fordítottak a virágos kertekre és gyümölcsösökre; külön nyári és téli lakóhelyeket rendeztek el bennök; jellemzők voltak továbbá a fedett folyosók (xysti), melyek nyáron hűvösek voltak, télen meleget tartottak. A fényűzés terjedtével halas tavak és madárházak is hozzájárultak a V. díszítéséhez; parkok, amikben sétálni és állatkertek, melyekben vadászni lehetett. Belül viszont díszes fürdőhelyiségek és labdázó-termek (sphaeristeria) jöttek divatba, nagyszerű ebédlő-termek és dolgozó-szobák, melyekből szép kilátás nyilt. A császárok V.-i közül méltán tarthat számot kiváló szerepre Hadrianusz V.-ja (l. o.), a gazdag vidéki polgárok V.-i közül pedig az, melyet Pompeji mellett Boscoreale közelében ástak ki (v. ö. a Pompeji c. irodalmi részét). A V. részletes leirását Becker adja GAllusának 3. kötetében. Most majdnem kizárólag a nyári lakokat értjük alatta. V.-szerü építkezés, ha a házak nem csatlakoznak tűzfalakkal szorosan egymáshoz, hanem mindegyik egy kis kertben teljesen szabadon áll.

Forrás: Pallas Nagylexikon