Villámhárító

A föld és a légkör villamosságának lassú kiegyenlítésére, ha pedig ez nem történhetnék meg, a villám csapásának felfogására való készülék, mely leghasználtabb alakjában a felfogó csúcsból, illetőleg rúdból, a föld feletti és a föld alatti vezetékből áll. A V. véd olyan kúpterületet, melynek magassága a felfogó rúd magasságával egyenlő, alapja pedig olyan kör, melyet a felfogó rúd kétszeres magasságával, mint sugárral írunk le; ez megfelel 126° csúcsszögnek. Újabban védett terület gyanánt oly kúpterületet vesznek, melynek alapkörét oly sugárral írjuk le, mely egyenlő a felfogó rúd magasságával; ez esetben a csúcsszög 90°. Azt is feltételezik, hogy az esetben, ha a kúp alkotója épületrészbe nem ütközik, a V. megvéd olyan kúpterületet, melynek alkotója 25 m A felfogó rudat 10 m-nél nagyobbra, s mintegy 2,5 m-nél kisebbre ritkán veszik. Általában minél több felfogó rúd van az épületen, annál jobb úgy, hogy legújabban Lodge Olivér javaslatára oly V.-kat is használnak, mely tulajdonképpen az épület körvonalaira erősített és a földbe levezetett tüskés drótból, vagy fűrészszerűen fogazott (Heuffel S.-féle szabadalom) rézszalagból áll. A Lodge-féle V.-kat a forró égöv alatt igen jó sikerrel használják. A közönséges V.-k felfogó rúdja kovácsvasrúd vagy cső, melyet az épület legkimagaslóbb pontjára erősítenek. A felfogó rúd végződik a felfogó csúcsban, melyet jobbára platinából, tűzben aranyozott vörösrézből, vagy színezüstből készítenek. A csúcsot vagy hozzáforrasztják, vagy rásrófolják a rúdra. Régebben a csúcsot tű alakúra készítették, ma jobban kedvelik az olyan kúpalakot, melynek magassága az alap kétszerese. Ha a csúcsot a rúdhoz szilárdan erősítjük, akkor a vezetéket is rúdhoz kell kötnünk. Ha a vezetéket a hüvely köti a rúdhoz, ennek keresztmetszetét nem gyengítjük. A rudat a tetőhöz az sasszemmel és csavarral erősítjük, és van egy védő kalap. Az újabb V.-k szerkezetében arra törekszenek, hogy a vezetéket a csúcshoz erősítsék.

Földfeletti vezetéknek rendszerint vas- vagy rézdrótból font köteleket használnak, mind a kettő egyaránt megfelel, ha vastagságukat vezetőképességükhöz mérten szabjuk meg; azonban mivel a vas a réznél háromszorta rosszabbul vezeti az elektromosságot és rozsdásodása miatt nem tartós és megbízható anyag, célszerűbb a vörösréz-vezetéket alkalmazni, már csak azért is, mert megfelelő vastagságú cinkezett vasvezeték a rézvezetéknél sokkal kevesebbe nem kerül, s az utóbbinak értéke korántsem csökken annyit, mint a vasé. A gyakorlatban: hosszabb vezetékhez 12-szeresen font 10 mm vastag rézdrótkötelet vagy 8 mm vastag drótot, rövidebb vezetékhez 9-szeresen font 8 mm vastag rézdrótkötelet vagy 6 mm vastag drótot, esetleg 16-20 mm vastag cinkezett rézdrótkötelet használnak. A vezetékeket a tetőn és a fal mellett erősítik meg. Porcellán vagy más szigetelő nem kell, mert a villámszikra a falánál jobb vezetőben haladván, a vas- v. részvezetékből a falra át nem ugrik. A V. földvezetéke jó nedves helyen (talajvízben, kútban, patak vagy folyó partján stb.) legyen, mert a nedves talaj jól vezeti a villamosságot; száraz helyen a földvezetéket faszén- vagy kokszágyba helyezik. Földvezetékül 2 mm vastag és 1 m² felszínű rézlapot használnak, melyet merőlegesen vagy ferdén állítanak a földbe. Célszerű az 5. ábrában előtüntetett módon a földvezetékhez kibontott és a föld felszínéig vezetett drótkötelet erősíteni, ennek célja az, hogy a vihar kitörése előtti eső által átnedvesített földdel a V. földvezetéke kapcsolatban legyen. Nagy városokban a vezetéket a vízvezető csövekhez is kötik. A V.-t elkészülte után kipróbálják, vagyis villamos áramot vezetnek mind a földfeletti, mind a földalatti részén keresztül. Ha a készülékkel kapcsolt mágnestű e közben elbillen, a vezeték jó, ellenkező esetben meg kell a hibáját keresni. Ilyen vizsgálatot célszerű többször is megejteni, mert nem tudható mikor romlik el a V. egyik-másik része, már pedig a rossz V. rosszabb, mintha az épületen nem is volna.

A V.-kat már az ókorban használták. Így III. Ramszesz egyiptomi király (Kr. e. 1300.) által Medinet-Abuban felállított árbocfák hegye a villámelvezetés céljából meg volt aranyozva. Állítólag Salamon templomát több V. védte. A V.-ra a figyelmet Franklin B. 1749. hívta fel, azonban az első V.-t nem ő, hanem a morva Divisch Prokop állította fel 1754. Prendizben (Znaim mellett). Franklin hat évvel később (1760) állította fel az első V.-ját Philadelphiában.

Forrás: Pallas Nagylexikon