vagy villamgyógyászat (elektroterapia, franklinoterrapia),
az elektromosságnak gyógycélokra való alkalmazása. E tekintetben számba jő a
galvános vagy állandó áram, a faradikus vagy bevezetett áram és a dörzsölési
elektromosság vagy franklinos áram. A galván-áram alkalmazása háromféleként
történhetik. Stabil alkalmazás alatt azt értjük, hogy az egyik elektród
(szükség szerint akár a negativ, akár a pozitiv) a beteg testrészen nyugszik,
mig a másik elektród a szegycsonton foglal helyet. A labilis alkalmazásnál a
beteg testrész fölött az egyik elektród kellő nyomással ide s tova vitetik, a
nélkül, hogy a bőrről leemeltetnék; a másik elektród a szegycsonton van
állandóan. A Volta-féle alternativa a galvános áram alkalmazásának harmadik módja
s abban áll, hogy az állandóan feltett elektródok mellett az
áramirányváltoztatóval a beteg pontot gyors egymásutánban a katód és anód
behatásának vetjük alá; ismeretes lévén, hogy az alternativa a legerősebb inger
az idegre és izomra, érthető, hogy súlyos bénulásoknál hathatós gyógyeszközt
képez. Galvanizálásnál mindenkor galvanométert is használunk, mellyel az
alkalmazott áramerőt megmérjük. Általánosságban a következő bajoknál
alkalmazzuk az állandó áramot: a) Bénulásoknál. A hűdött izmokat labilisan
kezeljük, a hozzájuk vezető idegre a katódot állandóan helyezzük, az izmokon
Volta-féle alternativákat végezünk; az áramerő nagyobb foku legyen. b)
Neuralgiáknál v. zsábáknál. E betegségnél néha feltünően kitünő hatásu az
állandó áram. A fájdalmas helyet mindig az anóddal labilisan kezeljük, a
nyomási pontot stabilisan, mindenkor gyenge áramot alkalmazva és kerülve az
áramnyitásokat és zárásokat. c) Az agy- és gerincvelő különböző betegségeinél.
Az agyvelőn át hosszanti s haránt irányban vezethetjük az áramot; az első
esetben az egyik elektród a tarkón, a másik a homlokon foglal helyet; a másik
esetben vagy a két halántékon vagy a két csecsnyujtványon a fül mögött
helyezvék el az elektródok. Az agy galvanizációját igen óvatosan eszközöljük,
mert már gyenge áramok is fénycikázást, ízlési érzéseket (fémes szájízt),
émelygést és főleg szédülést idéznek elő. Tehát csak igen gyenge áramokkal
kezeljük az agyvelőt; hosszirányu elektromozásnál az áram sűrüsége 2/50 (t. i.
2 milliampernyi áram 50 cm2 nagyságu elektródon át), harántiránynál
1/25 legyen. E sűrüséget is csak fokozatosan érjük el és a kezelés befejeztével
fokozatosan csökkentsük 0-ra. A gerincvelő galvános kezelése ugy történik, hogy
a betegség helyét a két elektród közé fogjuk, melyek a gerincoszlop mentén
helyezvék el. a nyak szimpatikus kezelése akként történik, hogy az egyik sarkot
a szegycsontra v. tarkóra, a másikat az állkapocs szöglete mögé helyezzük. Ez
által a nyultvelő edénymozgató gócaira vélnek egyesek behatni. A bevezetett v.
faradikus áramot a) izgató és b) reflekorikus hatásánál fogva alkalmazzuk
gyógycélokra. Ha fradikus árammal (nedves elektródok segélyével) az idegeket v.
izmokat ingereljük, ugy az izomzatban, szintugy mint a galvános árammal,
összehúzódást létesítünk s eme izomgimnasztika jótékony hatása ugyancsak
bénulásoknál nyilvánul. A faradikus áram által elért gyógyhatásoknak java része
azonban reflektorikus úton történő behatásnak tekintendő. Főleg a faradikus
ecsetelésről áll ez. a kezelést részben nedves elektródokkal végezzük izomingerlés
céljából, részben a faradikus ecsettel, illetve kefével, mely kitünő hatásu a
különböző paresztéziák és érzéstelenségek ellen. A franklinos v. sztatikai
elektromosság három alakban használtatik. 1. Mint szikra ezt ugy nyerjük, ha az
influenciagépnek negativ sarkát az elszigetelő zsámollyal kötjük össze, amelyen
a beteg áll, a pozitiv sarkot pedig egy fémgombos elektróddal. A
konduktorgolyókat oly messze helyezzük egymástól, hogy szikra egyikről a
másikra át nem ugorjék; az elektróddal a testhez közeledve, szikrákat
ugratunkát. Használjuk anesztéziáknál és idegzsábáknál. 2. Mint kéve; a
berendezés teljesen ugyanaz mint 1. alatt, csupán a gombos elektród helyett
fémkoszorus elektródot használunk (sok fémszöggel ellátott lemez), melyet
néhány cm. távolságban a test fölé tartva, hűvös szélnek érzését kelti.
Alkalmaztatik hiszteriánál, neuraszteniánál, újabban fülbajoknál is. 3. Mint
sötét kisülés v. általános franklinizáció; a két konduktorgolyót oly közel
helyezzük egymáshoz, hogy igen apró szikrák ugorjanak át; ezeket a testre
vezetve, az izmok tartósan összehúzódnak.
Befejezésül meg kell említenünk a hidroelektrikus fürdőket,
melyek az egész testnek kezelésére, tehát általános elektromozásra
használtatnak nagy előnnyel. Ezek ugy készülnek, hogy 32-35° vizzel megtöltött
fa- v. porcellánkádba a beteget akkép helyezzük, hogy az a cinkből vagy szénből
készült áramodavezető lemezekkel nem érintkezik. A hidrofaradikus fürdő
monopoláris, ha az egyik sark farács által a betegtől elkülönítve a vizben van,
a másik sark nagy lemezü és átitatott szivacs-elektród alakjában a betegnek a
vizen kivüli testrészére helyeztetik; dipoláris, ha mindkét pólus a vizbe
vezettetik. A hidrofaradikus fürdők mintájára készülnek a hidrogalvános fürdők
is. Eme fürdőknek felfrissítő, megnyugtató, élénkítő és zsongító hatásuk lévén,
javalvák oly funkcionális idegbajoknál, melyek önvertőzésből, táplálkozási
zavarokból eredtek, avagy emésztetlenséggel, ólommérgezéssel, csúzzal és
ideglobbal függnek össze, tovőbbá a sokfoltu keményedésnél, a reszkető
hüdésnél, különböző fejfájásoknál, álmatlanságnál, neuraszteniánál,
vitustáncnál, nehézkórnál és tehetetlenségnél.
Forrás: Pallas Nagylexikon