Villani

János, olasz történetiró, szül. Firenzében, melyik évben nem tudni, meg. u. o. 1348. pestisben. Ijfu korában mint kereskedő bejárta Flandriát és Franciaországot, azután Firenzében viselt több rendbeli hivatalt. Szülővárosa iránti kegyeletből megirta annak történetét, beleszővén Itáliának történetét is. A mű (Istorie Fiorentine), mely 1348-ig terjed, irodalmi szempontból rendkivül fontos, amennyiben az első nagyobb olasz prózamunka. Nyelvezete élénk s vonzó. Kritikai becse szintén nagy, különösen azon eseményekre nézve, melyeknek v. szemtanuja vala. az eseményeket guelf szempontból mérlegeli és ebből a szempontból itéli meg hőseit is. Nagy Lajos királyunkkal szemben éppen ebből az okból elfogult. - V. öccse, Mátyás (Matteo), a munkát tizenegy könyvvel megtoldotta (1363-ig); az ő fia pedig, Fülöp, ki mint biró és jogtudós szerzett hirnevet, megirta a 11-ik könyv befejezését és külön munkát is adott ki: De origine civitaris Florentinae et ejusdem civibus. az első rész meséknek tárháza; a másik részt, mely a Liber de civitatis Florentiae famosis civibus címet viseli, Galletti 1847. latinra fordította, Mazzuchelli pedig ó-olasz fordításban közölte. Ez a mű az olasz irodalomtörténetnek első zsengéje. V. krónikáját többféle kiadásban birjuk. Kiadták: Giuntini (1562-87), Muratori (Scriptores reum italic., 25. köt., 1723 s köv.), Magheri (Firenze, 14. köt., 1823-26), mely a Mazzuchelli-féle Vite d"uoimini illustri fiorentini c. művet is tartalmazza; kiadták továbbá Gherardi-Dragomanni (Firenze, 7 kötet, 1844) és Racheli A. (Trieszt, 2 köt., 1857-58). V. ö. Pór Antal műveit az Anjou királyokról.

Forrás: Pallas Nagylexikon