Villanovanus

Arnoldus, eredetileg Arnoldo Bachnone, alkémista, szül. Villanovában (Katalonia) 1235. Casamila Jánosnál tanult Barcelonában filozofiát és gyógyszerészetet, ahol később tanította is e két tudományágat. A papság üldözte asztrologiája, bűvészete és eretneksége miatt s igy Párisba menekült, ahol mint aranycsináló nagy hirnévnek örvendett. Majd Olaszországba ment, kóborló életet folytatott, mig II. Frigyes arragoniai király magához vette, s 1312. Avignonba küldte a beteg V. Kelemen pápa gyógyítására. Utközben hajótörést szenvedett s a habokban lelte halálát. V. volt az első, aki a bölcsek kövének és a cseppfolyósított aranynak (Aurum potabile) gyógyerőt tulajdonít. Állítólag több mint 20 alkémiai irat szerzője, ezek közt fő munkája: Rosarius philosophorum.

Forrás: Pallas Nagylexikon