(ejtsd: vilár) Kolozs Lajos Hektor, francia herceg, szül.
Moulinsban 1653 máj. 8., megh. Torinóban 1734 jun. 17-én. Előbb mint apród élt
az udvarban, majd a hadseregbe lépett, melynek soraiban Turenne, Condé s
Luxembourg alatt vitézségének számos jelét adta. Az 1687. beköszöntött béke nem
volt inyére, amiért a király engedelmével 1689. Magyarországba rándult, ahol a
«kék király», Miksa bajor válsztó fejedelem oldalán hősiesen küzdött a harsányi
(mohácsi) csatában. 1690-97. többnyire a Rajna mentén harcolt a császáriakkal.
1698-1701. Bécsben élt mint francia követ, határtalan fényűzés közepette. Ebben
az időben ismerkedett meg nagy ellenfelével, Szavójai Jenővel, kivel barátságot
kötött. A spanyol örökösödési háboru kitörésekor (1701) Felső-Itáliában
küzdött, de már a következő évben a király Miksa Manó bajor választó fejedelem
segélyére Bajorországba küldte, egyúttal pedig annak ellenőrzésével is bizta
meg V.-t. Októberben kezdé meg V. előnyomulását és miután okt. 14-én a Badeni
Lajos vezényelte birodalmi és császári csapatokat Friedlingennél széjjelverte,
mely győzelem fejében a marsalbotot kapta, 1703 tavaszán átkelt a Fekete-erdő
szorosain és máj. 12. Duttlingen mellett a bajor fejedelem seregével egyesült.
Midőn erre Miksa Manó Tirolba nyomult, V. Bajorországot födte; a tiroliak
azonban Miksát kiűzték hegyeikből, mire ez újból V.-ral egyesült (aug.). Egy
hónappal később, szept. 20-án nagyobb csata volt, e napon a szövetségesek
Styrum császári tábornokot Höchstädtnél legyőzték. Tartós siker azonban ez sem
volt, ami különösen Miksa féltékenységén és hűtlenségén mult. E miatt V.
elkeseredve, visszahivásáért esengett. Lajos király végre visszahivta és ezzel
az a merész terv is dugába dőlt, melyet V. 1704 tavaszán rögtönzött, amikor
három hadsereg élén Bécsnek akart előre nyomulni. Ez a terv azonos azzal a
tervvel, melyet 100 évvel később I. Napoleon valósított meg. Maga Szavójai Jenő
is bevallotta, hogy V. támadásával szemben Bécs elveszett volna és ebben az
esetben a forradalmi útra terelt Magyarország és a felkelő Rákóczi Ferenc sorsa
máskép fordult volna. A visszatérő V.-t Lajos a Cevennek bércei közé küldötte,
hogy ott a hugenotta pórokat (camisardok) meghódolásra birja, amit V.
fegyverrel, de még inkább szerződés útján (1704) el is ért. 1706. újból
Németországban találjuk, ahol Hanaut bevette és Badeni Lajost seregestül a
Rajnán átűzte. 1709. Szavójai Jenő és Marlborough ellen Németalföldön ütött
tábort, kiktől azonban szept. 11. a Malplaquet mellett vívott véres csatában
nagy vereséget szenvedett s maga is megsebesült. 1712 jul. 24. Denaint és
Marchiennet kerítette hatalmába, majd Douait és Quesnoit foglalta el. Miután az
angolok Utrechtben 1713. Lajossal békét kötöttek, ez összes hadait a császár,
illetőleg Németország ellen fordíthatta. V. sorra foglalta el a rajnamenti városokat,
u. m. Wormst, Kaiserslauternt, Speiert, sőt Landaut és Freiburgot is megadásra
kényszerítette, a nélkül, hogy Szavójai Jenő ezt megakadályozhatta volna. A
császár erre (1714 márc.) szintén békét kötött a franciákkal. Midőn 1733. a
lengyel örökösödési háboru kitört, XV. Lajos az akkoriban 81 éves V.-t mint
fővezért Itáliába küldötte, ahol az a szavójai királlyal egyesülvén, Milanót és
a mantovai hercegséget ragadta el az osztrákoktól. De ez annyira kimeríté az
aggastyán erejét, hogy visszahivatásáért folyamodott. Visszatérése közben érte
őt utól a halál. Azok az emlékiratok (Mémoires), melyek V. neve alatt jelentek
meg, csak részben az ő tollának termékei. A hiteles kéziratot csak Vogué
marquis találta meg napjainkban, aki azt ki is adta. V. ö. Anquetil, Vie de V.
(Páris 1784, 4 kötet); Vougé, V., d"apr?s sa correspondance et des documents
inédits (Páris 1888, 2 köt.). E fontos mű ismertetését v. ö. a Századokban
(1889. évf. a 722. old.). - Öccse, V. Armand gróf (megh. 1712 aug. 17.),
szintén részt vett a spanyol örökösödési háboruban és 1707. megszállotta
Minorca szigetét. - V. Honoré Armand herceg, Kolozs fiapedig (1702-1770)
hasonlóan a katonai pályára lépett, de a mellett nagy érdeklődést tanusított a
tudományok iránt is. Benne kihalt a hercegi ág.
Forrás: Pallas Nagylexikon