Viola

többféle vonóshangszer neve, V. volt a neve egy régibb vonóshangszerfajnak, mely még a XVIII. sz.-ban is használatban volt, és amelyből a XVI. sz.-ban a tiroli és cremonai hegedükészítők közt fokozatos javítások folytán a hegedü és az annak mintájára készült nagyobb hangszerek, t. i. a mai brácsa, gordonka és nagybőgő eredtek. A V.-k két fő fajra oszlottak és pedig: 1. olyanokra, melyeket mint a hegedüt és a mai brácsát a kar tartotta és amelyek az állhoz lettek illesztve: V. da bracciö, azaz kar-V.; innen eredt a brácsa név, mely később a kar-V.-tól a mai brácsának nevezett hangszerre átment, melyet tulajdonképen alt-hegedünek kellene hivni. 2. Olyanokra, melyek mint a mostani gordonka, a térdek közt foglaltak helyet: V. da gamba, azaz térd-V. (onnan a gamba név is). A kontrabassz V. (violone, contrabasso da V.) egy nyolcaddal mélyebb volt, mint a gamba. Minthogy ügyes munkások által már régibb mesterek V.-i brácsákba, illetve gordonkákba átalakíttattak, ez által mindenféle hamis következtetések támadtak. A V. különös alosztálya a lira; továbbá a V. bastarda, mely valamivel nagyobb volt mint a V. da gamba, 6-7 húrral, később, különösen Angolországban, a fogóhúrok hangjaira hangolt ugyanannyi együtthangzó (szimpatikus) húrral, melyek a nyereg s fogósík alatt voltak elhelyezve és a fogóhúrok által hangzásba hozattak; azonkivól a V. d"amore (Viole d"amour), mely éppen ugy volt szerkesztve, direkt a brácsa nagyságában, 6 fogó- és 6 együtthangzó húrral. Ellenben V. ponpore, mely nagyság tekintetében a brácsa és cello közé sorakozott. A V. da spalla (vállviola) valamivel nagyobb volt mint a V. da braccio és a játszás alkalmával a vállra illesztetett. A használatban levő V.-t vagy brácsát.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Brácsa