Violla
növény
néhol vihola (Cheiranthus L., a régiek violája),
keresztesvirágu fű, 12 fajta az ó-világban, kivált a mediterrán vidéken és
Észak-Amerikában terem. Két- vagy többnyáréltü vagy félcserjés, levele lándsás
vagy szálas, virága fürtös, sárga v. narancs-szin, könnyen teljesedik, becője
lapított négyélü, a csúcsa kétfogu. Kerti virágnak alkalmas. hazánkban csak
ültetve és Dalmáciában terem a Ch. cheiri L. (sárga V., sárga ibolya, Viola
lutea Plin., jajlinka Brassainál, fajtlinka Diószegiéknél); kedvelt, gyakori
ablakközi, jó illatu virág, aranyszine barnába is átváltozik. Dél-Európa
sziklás helyein, szirtjein, kőfalán stb. nő, néha elvadul, csaknem egész nyáron
virít. Keserü és pórmustár-ízü virága officinális. Több fajtáját termesztik,
van teljesvirágu is. A Ch. fruticulosus L. a vad alak. A V.-t a rózsán meg a liliomon
kivül már a régiek kedvelték és ültették s a sötétebb szinü ibolyán kivül a
világosabb (fehér v.) és sárga V.-t is megkülönböztették. A V. elnevezése is e
néven jutott a magyar nép ajkára, aki azt két l-lel ejti ki. a görögök
V.-mezejéről (violaria) Ovidius, Vergilius gyakran szól. Az ő V.-jok alatt
Matthiola R. Br. is értendő, melyet Linné, sőt népünk sem különböztet meg a
Cheiranthustól. A Matthiola fehéren, lilán vagy pirosan virít, szintén könnyen
teljesedik és sok fajtája van a kertben. A Matthiola v. Cheiranthus annuus L.
(nyári V.) Európa déli részén és Szíriában terem, levele lándsás, szürke,
gyakran kissé fogas. Jó illatu virága sokképen fajzik el. A Matthiola incana L.
(téli v. vörös V.) két- v. többnyáréltü, levele lándás v. hoszas, némelykor a
széle bodros, becője a csúcsán tompa, az előbbié hegyes. Dél-Európa
tengerpartján nő, illatos virágáért kertbe ültetik. A Matthiola bicornis DC.
(görög ibolya) Görögországban terem, kertbe ültetik.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|