Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Virchow... ----

Magyar Magyar Német Német
Virchow... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Virchow

Rudolf, német orvos, szül. Schievelbeinben (Pomeránia) 1821 okt. 13. Orvosi tanulmányait Berlinben végezte, azután alorvos lett, majd 1844. a Charitében Froriep Róbert asszisztense, kinek 1846. véglegesen utóda lett. 1848. az akkori kultuszminiszter megbizásából Felső-Sziléziában tanulmányozta az ott dühöngő tifuszjárványt, amelyről kimerítő tudósításokat irt. Miután reformjavaslataival a kormánynak kényelmetlen lett, állásától megfosztották. Azután Würzburgba ment mint a kórboncolástan rendes tanára, de már 1856. visszatért Berlinbe mint a kórbonclástan, az általános kór- és gyógytan tanára és az új kórtani intézet igazgatója. Würzburgban tagja volt a Verhandlungen der phisical-med. Gesellschaft szerkesztőségének, ezenkivül szerkesztette a Handbuch der spec. Path. u. Therapie-t. 1859. a norvég kormány megbizásából a leprát tanulmányozta Norvégia nyugati tengerpartján, 1861 óta a berlini városi tanács tagja, 1862. a porosz képviselőházba beválasztották, 1880 óta tagja a német birodalmi gyülésnek is. A m. tud. akadémia 1873. választotta kültagjává. A közegészség terén sok áldásos intézménynek volt részint megalapítója, részben támogatója. Kiváló kutatásokat végzett az archeologia terén, ahol nagy eredményeket mutatott fel. Főbb munkái: Die Cellularpathologie in ihrer Begründung auf physiol. und path. Gewebelehre (Berlin 1858, 4. kiad. 1871, majd minden európai nyelvre fordítva), egyszersmind első kötete a Vorlesungen über Pathologie c. művének, melynek második, harmadik kötetét és negyedik kötetének első felét Die krankhaften Geschwülste c., de be nem fejezett munkája teszi (u. o. 1863-67); Tanulmány a trichinákról (u. o. 1865, 3. kiadás 1866); Az éhség-tifuszról (1866); A chlorosisról és a vele összefüggő a véredényekben előforduló rendellenességekről, főleg az endocarditis puerperalisról (a berlini szülésztársulatban tartott előadás, u. o. 1872); Boncolási technika (1876), 2. kiadás 1883; A tudomány szabadsága modern államban cimü művét Bakody Árpád fordította magyarra (Budapest 1878). Azonkivül még számos cikke jelent meg a különböző orvosi szakiratokban. Megdöntötte Rokitansky Krasenlehre címen ismeretes elméletét a betegségek okairól, ugyszintén Cruveilhier nézetét a flebitiszről, alapvető tant alapított meg a leukemiáról, trombozisról, emboliáról és fertőzésről; mint első figyelte meg az emberi sejtek összehúzódási képességét, ő fedezte fel az agybeli véredények hüvelyét. Bizonyította, hogy a vörös vérsejtek csak utólag kerülnek a már kész sejtbe, ő adta a szürke agyállomány újképződményeinek első világos képét; kimutatta, hogy trichinózus hús élvezete közvetlenül is fertőzhet; megállapította a különbséget a dysenteria és enteritis dyphteritica között. Nagyon hozzájárult, hogy a városok tisztításáról a néezetek tisztázódtak; felderítette okait a rachitisznek, a kretinizmusnak; megtámadta Pettenkofernek sok állítását és nézetét a kolerajárványra nézve stb. Cellulár-patologiája, melyet ő biologiai elvnek tart, általános elterjedésnek örvend és amellyel szilárd alapját vetette meg a patologiának, melyet a kutatás legújabb eredményei sem ingathattak meg, sőt Rokitansky is követője lett. 1897 nov. 50 évi jubileumát ülte meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is