Visszatartási jog

megtartási jog (jus retentionis). A hitelező kereskedelmi ügyletekből eredő és lejárt követelései tekintetében V.-gal élhet adósának azon pénzeire, ingóságaira és értékpapirosaira, melyek ennek akaratával a hitelező tényleges birtokába v. rendelkezése alá kerültek (1875. XXXVII. t.-c. 310. §). E jog nem gyakorolható, ha e tárgyak az átadás előtt v. az átadáskor meghatározott rendelkezés végett kerülnek a hitelező birtokába. Kereskedők egymás közt kölcsönös kereskedelmi ügyletekből eredő, le nem járt követeléseik tekintetében is V.-gal élhetnek, ha az adós csőd alá került, fizetéseit megszüntette v. ha az ellene vezetett birói végrehajtás sikertelen maradt. Ily esetben a határozott rendelkezés kikötése sem bir hatállyal, ha az érintett körülmények az átadás után következtek be v. a hitelező azokról az átadás után értesült. A váltóbirtokos lejárt váltóbeli követelése tekintetében V.-gal élhet adósának azon pénzeire, ingóságaira és értékpapirosaira, melyek jogszerü uton meghatározott rendelkezés nélkül tényleges birtokába v. rendelkezése alá kerülnek. A váltóbirtokos le nem járt követelésére nézve is V.-gal élhet, ha az adós csőd alá került v. az ellene készpénzbeli tartozás miatt megkisérlett végrehajtás sikertelen maradt. Ily esetben a meghatározott rendelkezés sem zárja ki a V. gyakorlását (1876. XXVII. t.-c. 108. §). A V. kereset útján érvényesítendő és hatálya az, hogy minden más hitelező megelőzőleg nyer kielétítést a visszatartott dolgokból.

Forrás: Pallas Nagylexikon