(echo), a keletkezési helyre visszavert és itt ismét észrevett hang. Ha valamely faltól, erdőszéltől bizonyos távolban hangosan kiáltunk, azon idő mulva, amely szükséges, hogy a hang a falhoz érjen és onnan visszatérjen, a hang újra hallatszik. Egytagu V. keletkezik, ha a visszaverő felület a hangforrástól 34 m.-nyire van. T. i. egy szótag kiejtéséhez legalább ¹/₅ mp. kell; ha ennyi idő mulik el a hang keletkezésétől számítva addig, mig a hang a faltól visszatér, a hang éppen abban a pillanatban érkezik vissza, amelyben a beszélő egy szótagot bevégzett. Ha a távolság 2-, 3-, 4-szer 34 m., akkor 2, 3, 4 szótagu V. jön létre. Igen rövid tartamu hang esetében 17 m. távolban levő fal is okoz már V.-ot, mert akkor ¹/₁₀ mp. kell ahhoz, hogy a hang a hangzó testtől a visszaverő falig és visszatérjen, a fül pedig az ¹/₁₀ mp. mulva érkező hangot már különválasztja az eredetitől. Ha a visszaverő fal távola kisebb, akkor a hang hamarább érkezik a fülhöz, semhogy külön észrevehető lenne s ekkor keletkezik az u. n. utóhang, mely a beszéddel, énekkel stb. részben összeolvad és ennek hatását zavarja. Nagy termekben, templomokban, szinházakban ez sokszor előfordul (rossz akusztika). Kisebb zárt helyiségekben a falaktól visszavert hang oly gyorsan érkezik vissza a hangforráshoz, hogy az eredeti hangot erősíti. Ha a falaknak ezen rezonanciája túlságos erős, az szintén zavarólag hat a beszédre v. énekre. Ahol a falak okozta rezonanciát csökkenteni kell, ezt alkalmas helyen függönyökkel s általában a hangot elnyelő lágy szövetekkel lehet eszközölni.