Vitellius

Aulus Germanicus, római császár, szül. Kr. u. 15., megh. 69 dec. 22. Fiatal korát Tiberius udvarában kicsapongásokkal és őrült mulatozásoknak közepette töltötte. Később Neronak annyira kedvében tudott járni, hogy Kr. u. 58. megkapta a konzuli méltóságot, majd az afrikai helytartóságot. Később mint legátus Germániába ment, hol a katonák nagyon szivesen fogadták, sőt 69. Galba ellenében császárnak is kikiáltották. Az északi provinciák el is fogadták császárnak, de a katonák egy része Othónak hódolt. V. serege lassan nyomult Itália szivébe s eleinte a szerencse sehogyan sem kedvezett fegyvereinek. A bedriacumi csata egy csapással megváltoztatta a helyzetet és V. Othónak önkéntes halála után urává lett Rómának. Ámde határt nem ismerő feslettsége egészen elidegenítette tőle a katonák szivét; zsoldjuk rendetlenül járt ki, intézkedései oktalanok és fejetlenek voltak. Igy állottak a dolgok, midőn a keleti légiók Vespasianust kiáltották ki. V. még mindig könnyedén vette a dolgot és nembánomságában akkor is megmaradt, midőn leghűségesebb hadvezérei elpártoltak tőle, s ennek folytán a cremonai csatát elveszíté. Mikor a katonák gúnyolni kezdették, ellenfelei pedig Rómát ostromolták, sőt még a városba is behatoltak, menekülni akart, de útközben elfogták és agyonverték.

Forrás: Pallas Nagylexikon