Vitkovics

Mihály, szerb nemzetiségü magyar költő, különösen dal-, epigramm-, mese- és episztolairó; szül. Egerben 1778 aug. 26., megh. Pesten 1829 szept. 29-én. 1796. Budára jövén tanulmányai folytatására, itt Tóth Farkas tanára részéről buzdításban s kitüntetésben részesült. A bölcsészeti tanfolyamot az egri liceumban, a jogit a pesti kir. egyetemen végezte s 1801. kir. táblai jegyző, 1803. pedig okleveles hites ügyvéddé lett, mellékesen szivesen s örömest foglalkozva az irodalommal, melynek akkori vezérférfiaival, az öreg Virág Benedekkel, Horvát Istvánnal, Kisfaludy Károllyal stb. szoros barátságban élt, kiket vendégszerető asztalánál gyakran megvendégelt. 1797 óta nyert útmutatást s további buzdítást a magyar irodalom további művelésére Pápaytól, akkor a magyar irodalom tanárától az egri liceumban, s első nyomtatott kisérlete volt egy ódája Orczy József báró halálára (Pest 1804). Nagy tetszéssel fogadtatott szép episztolája Horvát Istvánhoz (az Erdélyi Muzeum I. kötetében) s még ismertebbé tették nevét Meséi és versei (Pest 1817, 8-r.). Azontúl sok dalt, életbölcsészeti költeményt, epigrammot és mesét adott ki a Hasznos Mulatságokban, Aurorában s Hebében és a kor divatos zsebkönyveiben. A tiszta magyar hazafi érzelmü szerb nem szünt meg faját szeretni s ő volt az első, ki a magyarokkal a szerb költészetet e nyelvü balladák és népdalok jeles fordítása útján ugyanazon folyóiratokban és a Minervában megismertette. Maga is irt szerb eredeti költeményeket. Munkás részt vett azon országos választmányban, mely a magyar tudományos társaság alaprajzának kidolgozására József nádor által, országgyülési megbizásból, Teleki József gróf elnöklete alatt kiküldetett. A lelkes szerb-magyar emlékének ünnepét ültük 1878., születése százados évfordulóján, melyet az az évi lapok bőven leirnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon