Vitorlás-viráguak

(pillangósak, papilionaceae), kétszikü családja a hüvelyeseknek. Egy- vagy többnyáréltü füvek, cserjék vagy fák. Levelök váltakozó, nyeles, pálhás, ritkábban ágatlan, többnyire ágas, háromágu (lóhere), többágu (dárdahere, csillagfürt) vagy szárnyalt. A pálha vagy melléklevél lehet nagy, levélnemü, mint p. a borsóé, másé középszerü vagy apró, gyakran maradandó, a koronafáé tövis (pálhatövis). A virágzat leginkább fürt, füzér vagy gömb, némelykor csak magános virág. A virág többnyire hiánytalan, kétoldalas arcképü. Kelyhe egytagu, ötfogu, de a foga többnyire nem egyenlő, kétajaku. Öt szirma a kehely tövéhez nő, a kehely fogaival váltakozik. A V. a ma élő virágzó növényeknek egyik legnagyobb családja., több mint 4000 faja az egész föld kerekségén s valamennyi klima alatt él. A nagyobb szám azonban a melegebb meg a forró vidéken terem. Itt egész különös fajai, köztük cserjések és fák is uralkodnak, holott a mérsékelt és hideg vidékeken leginkább füvek. E családnak ásatag maradéka több mint a többi kétszikü zárva magzóéi együtt véve. Kivált a harmadkor fiatalabb és középső rétegeiben levelét, hüvelyét és magvát lelni s ezek majd a ma is élő fajok (zanót, cukorkóró, Cassia, berzsenyfa, Barchinia, Dalbergia, júdásfa stb.), majd egész ősnövények maradványa, melyek ma már életben nincsenek (Podocarpium, Phaseolites, Palaeolobium stb.).

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás

• Hüvelyesek
• Vitorlás virág
• Fészkesség