Vizálló

az oly talajnem, mely a vizet nem ereszti át magán. A hidrologia a talajnemeket három kategoriába osztja: V., vizet félig átbocsátó és vizátbocsátó kategoriába. A V. talajnemek tipikus példája az agyag, agyagpala, quarcit és agyagmárga, ide tartoznak még a plutói és vulkáni kőzetek, a kristályos palák. azonban e sziklás kőzetek rendesen repedésekkel, üregekkel telvék, ugy hogy az esőviz részben beléjük szivároghat, bár e beszivárgás sohasem nagy mértékü. Vannak még egyes tufák is, melyek V.-ak. Az ily talajnemek a légköri lecsapódás vizét nem bocsátván át magukon, források nélkül szűkölködnek; felületük rendesen barázdált, számos érrel behálózott; a belőlük eredő patakok kis vize igen csekély, vagy éppen semmi, árvize pedig rövid ideig tartó, igen rohamos, bő és iszappal, görgeteggel terhelt. A félig átbocsátó talajnemek közé tartozik a mészmárga, homokos agyag, tömör mészkő, palás, márgás homokkő, melafir-, trachit- és bazalttufa, homokos lösz stb., az ily talajnemeken bő felületi vizfolyást, mély bemosásokat és forrásokat is találunk; az itt eredő folyások kisvizi hozománya eléggé bő, de árvize nem olyan heves és tartósabb jellegü. A vizet átbocsátó talajnemek közé tartozik az agyagos homok és kavics, a futóhomok, a kavics és homok keveréke, a dolinás, repedezett, kagylós mészfajok, az igen laza, homokos lösz, a laza homokkő stb. Az ily talajnemeken alig van felületi vizfolyás; az eső legnagyobb része beszivárog, hogy valamely alsóbb helyen aztán források alakjában előtörjön; némely helyeken, p. a Karszton valóságos földalatti folyók keletkeznek az ily átbocsátó talajnemekben; a belőlük eredő folyók tiszták, bő és állandó vizüek, kis és nagy vizük hozománya közötti különbség nem jelentékeny. A talajnemek e hidrologiai osztályozásának igen nagy a jelentősége és a modern vizépítészet e vizsgálódásokból jelentékeny hasznot húz.

Forrás: Pallas Nagylexikon