Viziló

(Hippopotamus L.), a nem kérődző pároscsülkü emlősök egyik neme, rövid úszóhártyától összekötött lábujjakkal, barázdáktól kisebb-nagyobb, pikkelyforma terekre osztott, igen vastag, gyér és rövidszőrü bőrrel, mindenik oldalon 2/2 metsző-, 1/1 szem- és 7/7 zápfogból álló fogsorral. Egyetlen faja a nilusi V. (H. amphibius L.). Feje négyszögletü, fölei és szemei kicsinyek, arcorra elül szélesedett, felső ajka vastag, szája széles, mély vágásu, nyaka rövid és vastag, törzse formátlanul duzzadt, esetlen, lábai igen rövidek, esetlenek, háta feketés-barna v. vörhenyes-barna, hasa világosabb; testhossza 4 m., vállmagassága 1,5 m., farkhossza 45 cm. Szemfogai néha 3 kg. néhezek és 60 cm. hosszuak is; súlya mindnestül 2500 kg. is lehet. Hazája Dél-Afrika Abissziniáig és Szenegambiáig s itt a nagyobb tavakat és folyókat lakja. A szárazra csak éjjel jön ki s ekkor tápláléka után lát, ami legfőkép fűből áll. A mezőgazdaságra igen kártékony. Igen békés természetü, de ha felingerlik, az embert is megtámadja. Húsát, de különösen nyelvét és szalonnáját igen ízletesnek mondják. Bőréből szíjakat hasítanak s ezekből ostort készítenek. Szemfogait elefántcsont gyanánt értékesítik s belőlük főleg műfogakat faragnak. Egy rokonának, a H. majornak Közép- és Dél-Európában kövült maradványai ismeretesek.

Forrás: Pallas Nagylexikon