Vizkór

v. vizkórság (hydrops). Ha a szervezetbe több folyadék kerül, mint amennyi eltávolódhatik belőle, ugy a folyadék a test bizonyos kevésbbé ellenálló részein meggyülik s duzzanatokat okoz. Ezen duzzanatok előfordulnak a bőrben (anasarca) és pedig főleg az alsó végtagokon, a szemhéjakon, de nagyobb mértékű V.-ban az egész test bőrén, továbbá a test üregeiben, tehát a hasban mint has-V. (ascites), a mellkasban mint mell-V. (hydrothorax) stb. Háromféle oka van a V.-nak: 1. a gyuladás, amely helybelileg gátolt vérkeringést idéz elő s ennek alapján támadhat körülirt V. Nevezetesebb ilyen helybeli V. az agyhártyagyuladásból származó agyvelő-V., amely gyakran halálra, vagy a fej eltorzulására s az elmebeli képesség, gyakran a testi fejlődés visszamaradására is vezet. Ide tartozik az egyes erek gyuladása által okozott helybeli vagy p. a phlegmasia alba dolensben az egyik végtag V.-ja, vagy a máj u. n. kapuvénájának gyuladása folytán keletkező has-V.; 2. az általános vérkeringésbeli pangás, amidőn legtöbbnyire szivbaj, ritkábban tüdőbaj folytán a verőeres vérnyomás csökkent, a vénás ellenben növekedett s igy a vérkeringés lassubbodott, ekkor a vérből kifelé az áramlás gyorsul, mig a vérbe az áramlás csökken s e miatt támad a V. eleinte főleg azon helyeken, amelyeken a vérkeringés legmostohább: azaz az alsó végtagokon, innen terjed felfelé a combokra, majd a hasra és a mellre; 3. a vér rossz tápláltsága, a vizvérüség, amidőn szintén több folyadék ömlik ki a vérből a szövetekbe, mint amennyi felszívódik belé a szövetekből; ez történhetik a senyvedéses állapotokban (cachexia), p. hosszasan tartó hideglelés, más súlyos betegségek után, továbbá akkor is, amidőn a vizvérüség abból származott, hogy a felesleges viz a vesék megbetegedése miatt vizelet alakjában nem ürülhet ki, igy van ez a vesegyuladásban. A V.-os folyadék igen híg vérszerumnak felel meg, leghígabb az, amely a bőrben található, kissé sűrübb a has-V. folyadékja, még sűrübb a mellüregben meggyülemlő V., de a gyuladás termelte izzadmánynál mindig sokkal hígabb a V.-os folyadék. Szine sárgás, többnyire tiszta, kémhatása gyengén lúgos, fajsúlya a vérszerumé alatt van s 1010-1015 közt ingadozik. A V. tehát maga nem betegség, hanem csupán betegségi tünet, amelynek igen sokféle oka lehet. Leggyakrabban a szivbajok (a lábon kezdődő V.-t okozva) s a vesebajok (a szemhéjakon kezdődő V.-ral) vezetnek V.-ra, de az általános gyöngeségi állapot s helybeli keringésbeli akadályok egész sorozata is gyakran szolgáltat eseteket, az utóbbiak között legfontosabb az idült májbajból keletkező V. (a hasban mutatkozik legelőbb).

A V. gyógyításának első sorban az azt előidéző ok ellen kell irányítva lenni. A senyvedtségi V. ellen a táplálkozás javítása első feladatunk, mig a többi V. ellen részint a szivműködés emelése, erősítése által hathatunk, részint megkiséreljük a folyadék eltávolítását izzasztás, esetleg lecsapolás által. Az izzasztás leginkább a vesebajos eredetü V. ellen használatos, a lecsapolás történhetik a bőrből is, apró kis fémtűk segítségével, amelyeket csiramentesen a bőrbe szúrunk s benhagyunk, ilyen módon nagy mennyiségü folyadék vezethető le, v. pedig megcsapoljuk a test üregeit, tehát has-V.-ban a hasat, mell-V.-ban a mellet stb. Sajátságos különleges hatása van a kalomelnek némely V.-alak ellen, ezen szer alkalmas módon adva, a vizelet kiürítését megtizszerezheti s a V.-t pár nap alatt eltünteti (Jendrássik); ezenkivül még egész sorozata ismeretes a több-kevesebb hatóképességü vizelethajtó szereknek: tej, tejcukor, digitalis, koffein, diuretin, scilla, kalium aceticum, juniperus, sőt a régebbi orvostan ezen célra a svábbogarakat is rendelte jó hatással. Ezen szerek részben a szivműködés fokozásával hatnak, némelyek szerint a vesét is izgatják bővebb elválasztásra. Az adott esetben az alapbántalom és a mellékkörülmények szerint kell megválasztani a megfelelő szert.

Forrás: Pallas Nagylexikon