v. vizsgálat (iskolai), a tanulás útján szerzett tudásnak v.
ügyességnek számonkérése. A tudás kipuhatolása különféle célból történik s
ehhez képest a V. is különféle lehet. Két nemét szokás általában a V.-nak
megkülönböztetni: a) nem nyilvános V.-kat, melyek az iskola benső életére
tartoznak és b) nyilvános V.-kat, melyekkel az iskola a maga munkásságáról a
nagy közönségnek beszámol. Az első csoporthoz tartozik: 1. a felvételi V.,
amelynek aláveti a belépni szándékozókat valamely iskola, hogy meggyőződjék, ha
vajjon az ott folytatandó tanulmányra szükséges előismereteknek a birtokában
vannak-e; 2. a pótló v. javító V., amelyre oly tanulók utasíttatnak, akik az
évvégi osztályozásnál v. valamely tanulmánykört berekesztő V.-n egy vagy két
tantárgyból elégtelen érdemjegyet kaptak; 3. egy-egy tanulmányt berekesztő V.,
amelynek sikeres kiállása v. a főiskolai tanulmányra, vagy pedig valamely
gyakorlati életpályára, illetőleg valamely hivatal viselésére képesít, mint p.
érettségi, tanítóképesítő vizsgálat stb. A nyilvános V.-nak az a célja,
hogy a tanulók haladását s az iskolában uralkodó szellemet a nagy közönség
ellenőrzése alá helyezze, hogy fokozza a közönség érdeklődését az iskola iránt
s hogy igy kapcsot létesítsen a család s az iskola közt. Történik pedig oly
módon, hogy a népoktatási tanintézetekben az iskolaszéki elnök vagy helyettese,
illetőleg az igazgató tanács egyik tagja, a középiskolákban pedig az igazgató
elnöksége alatt és a szülők s az iskola iránt érdeklődő nagy közönség
jelenlétében, a tanító vagy tanár kérdéseire a tanulók bemutatják egész évi
tanulásuknak az eredményét. A nyilvános V.-val a tanulók rajzainak, szépirási
füzeteinek, kézi munkáinak stb.-nek a kiállítását is szokás összekötni és
rendesen szavalás, éneklés, az elnök beszédje, jutalmak kiosztása által iskolai
ünneppé avatják. A nyilvános V. ellen számtalan és sok esetben jogosult
kifogást tettek, jelesen: hogy az ilyen futólagos szemle alapján, mint
amilyenre a nyilvános V. alkalmat nyujt, lehetetlen az iskola benső életéről, a
növendékek lelkének növekedéséről értelemben, érzelemben, erkölcsi akaratban
helyes képet és itéletet alkotni, hogy tehát a nyilvános V. a közönséget
megtéveszti; hogy ez lévén az iskola értékének s a tanító derekasságának az
egyedüli próbaköve, a tanítót arra ösztönti, sőt kényszeríti, hogy a V.-ból
cégért, szemfényvesztést csináljon s ez által kárt okoz a tanulók jellemében;
hogy a nyilvános V., mivel a tanulók látják, hogy az egyszersmind a tanítónak
is a próbatétele, csorbát ejt a tanító tekintélyén stb. Ámde ez ellenvetések
leginkább az évzáró nyilvános V.-nak eddig szokásban volt fonák módját illetik,
kevésbbé pedig magát a lényegét a nyilvános V.-nak, amelyet a kellő módosítások
mellett megtartandónak itél a legtöbb pedagogus, mivel az egyedüli
megvalósítási módja a nyilvánosság fontos elvének. A V.-nak itt felsorolt két
nemén kivül van még a magánvizsgálat, amely abban áll, hogy az iskolán kivül,
magánszorgalom útján készült tanuló egy nyilvános iskola tanító- vagy
tanártestülete előtt szó- és irásbeli feltételeivel feltünteti, hogy egy-egy
osztály számára kiszabott tananyagot szellemi birtokába ejtette-e. /p>
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kapcsolódás