Viztisztelet
kifejezés
Két rendbelit lehet nagy általánosságban megkülönböztetni. A
viznek mint u. n. elemnek tiszteletét földi megjelenése alakjaiban, tehát a
források, folyók, tavak és tenger tiszteletét, tekintet nélkül a bennük
lakóknak képzelt lények kultuszára. És 2. ez utóbbiak tiszteletét, mely azonban
az előbbivel majdnem mindig szorosan összefügg, mivel egyrészt amabból eredő
másodlagos vallásfejlődési jelenség. De másrészt egyéb alapon s a V.-től
függetlenül is indulhat fejlődésének egy másik sora, amely azonban további
útjában többnyire keresztezi az elsőt. Ez a második fejlődési sor az animizmus
ősemberi alapján áll és a V.-nek ennélfogva legáltalánosabb emberi
jelenségei ennek a körébe vezérlenek. Fejlett V.-re magasabb mitológiai
rendszerek keretében találunk, minők közül a legtipikusabb a görög. De nyomai
mindenütt kimutathatók s ezek közt igen sok az analogia a magasabb fejlődési
fokozatok némely jelenségeivel. Igy pl. a délamerikai indusoknál a rajnamelléki
Loreley-monda egy meglepő változatával találkozunk, aminők különben az egész
földkerekségen számosával akadnak. Számos, a vizre vonatkozó babona, mely mai
alakjában alig érthető, korábbi valláséleti jelenségek homogén keretében
egészen természetes s a szól bizonyos értelmében logikus. A V. sok ily ősi és
később szervezetlenné vált elemét későbbi vallásrendszerek olvasztották a maguk
tanainak egyetemébe s ezzel újabb mitologiai képződmények keletkezésére
nyujtottak alkalmat. Amennyiben a v. némely vizlakó állatok régibb vagy
egyidejü kultuszával is érintkezik, annyiban az állatimádás
vallástörténelmi fejezetével is vonatkozásban áll, különösen a kigyóimádással. Külön fejezetbe tartozik a V. rendszeres taglalása körében az egyes
nevezetesebb szent folyók kultusza, minők közül csak a legkiválóbbakat, a
Nilust, a Gangeszt és a Jordánt említjük. Keresztény valláséleti alapon áll a
vizszentelés szertartása s a szentelt viz sokszerü használata nemcsak szorosan
vallásos, hanem babonás célokra is, amelyek régibb valláséleti emlékek
továbbélésével kapcsolatban rakódnak az egyházak által is elismert és gyakorolt
rituale köré. A vizben élőknek képzelt lények közül a legelterjedtebb babonás
félelem veszi körül az u. n. fullasztókat, kiket többnyire vizbe fult emberek
ki nem engesztelt és bosszura szomjas lelkeinek tart a néphit. E részben igen
tanulságosak kivált a szláv mondák, amelyeknek vizi embere ugyszólván tipikus
képviselője az efféle képzeteknek. Ide tartoznak továbbá a néha jóindulatuaknak
is, de többnyire mégis megbizhatatlanoknak feltüntetett vizi tündérek,
melyeknek népes családjából valók a germán nixek, a már emlitett
Loreley és ennek görög rokonai, a szirének s más csábító
szépségü vagy hangu vizi démonok. Részletesebben kiszinező mondák egészen a
régi görög hasonló termékek módjára irják le a vizi tündéreknek a hullámokban
rejlő palotáját és életmódját. Népmesékben gyakori a vizi tündéreknek fellátogatása
földi kedveseikhez. E fejlettebb mondák sokszoros ösztönzést s számos hálás
tárgyat adtak a költészet és zene, valamint a képzőművészet számára.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|