Vizvérüség

(hydraemia), oly kóros állapot, amidőn a vér térfogategységében nagyobb viztartalommal bir, illetőleg szilárd alkotó részei megkevesbedtek. Az egészséges szervezet háztartása a vér viztartalmát igen állandó határon tartja s mihelyt nagyobb vizfelvétel a vért hígabbá teszi, azonnal megindul a vizkiáramlás az erekből részint a szövetekbe s első sorban a kötőszövetbe, részint a vesékben mint vizeletelválasztás. A kötőszövetbe ivódott viz aztán, ha a vér felesleges viztartalmát a veséken át kiürítette, lassankint visszaszívódik a vérbe s igy utólag szintén a vesékbe jut. Némi ingadozás a táplálékfelvételtől is függ, bő táplálékfelvétel után kissé meghígul a vér. V.-ről azonban csak akkor beszélünk, ha a vér viztartalma nagyobb mértékben fokozódott; ez bekövetkezhetik jelentékeny vérveszteségek után, amidőn a vér tömegét a szervezet kiegyenlítésre törekvő berendezése hirtelenében a szövetekből felszivott híg nedvvel, limfával pótolja, ilyenkor azonban a gyorsan meginduló vérképzés a hiányzó elemeket többnyire csakhamar ismét előállítja; a V.-nek másik alakja az, amelyben a vérből a felesleges vízmennyiség nem tud kiürülni a vesék hibás működése miatt. Az ilyen V.-nek következése lesz az, hogy a felvett s a bőrön és tüdőkön ki nem ürült viz a kötőszövetben meggyülik s vizkórt okoz. A V.-ben főleg a vörös vérsejtek száma s igy a vér hemoglobintartalma kevesbedik meg relative, mig a vér fehérjetartalma alig, sótartalma nem is változik. V. tehát a vérképzés betegségei következtében is előáll épp ugy, mint a másodlagos kevésvérüségekben. Régebben felvették, hogy a vizvisszatartás alapján keletkezett V.-ben a vér tömege megszaporodott a felesleges vizzel (plethora serosa: vizvérü pozsgásság, Hőgyes), de ezen felvétel nem bizonyítható, sőt valószinübb, hogy ilyenkor a vér összes mennyisége inkább csökkent, mert a diffuzió a vérbe kisebbé válik. A V. tehát csak kórtünet, nem önálló betegség s gyógyítása csakis az alapbántalom ellen intézett kezelésmód lehet.

Forrás: Pallas Nagylexikon