Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Vogel... ----

Magyar Magyar Német Német
Vogel... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Vogel

1. Eduárd, német Afrika-utazó, szül. Crefeldben 1829 márc. 7-én. Lipcsében és Berlinben 1847 óta természettudományokat és különösen csillagászatot tanult; 1851. Londonban a Bishop-féle csillagvizsgáló intézetben asszisztens lett. 1853. az angol kormány Petermann javaslatára megbizta egy expedició vezetésével Közép-Afrikába. 1853 jun. indult utra Bornuba s Murzukon át 1854 jan. 13. Kukába érkezett. 1856 jan. 1. Kukát elhagyta, hogy keletre, a nilusi tartományok felé hatoljon, útját délre a Csad-tó körül vette s Marába érkezett, azonban 1856 febr. Vadai szultánjának parancsára u. o. megöletett. A sorsa felől éveken át tartó bizonytalanság számos expediciót hivott életre. Nachtigal kapott róla először hirt 1873. V. nővére, Polko Eliz tette közzé: Erinnerungen an einen Verschollenen, Aufzeichnungen u. Briefe von und über Eduard V. (Lipcse 1863).

2. V. Gyula sir, angol-ausztráliai államférfiu, aki a London University School és a Roxal School of Minesben nyerte kiképeztetését. 1861-ben Új-Zélandra költözött és nemsokára a gyarmat politikai életében áldásos működést fejtett ki. 1870. létrehozta a gyarmat számára a nagy kölcsönt, melyet vasutak és utak építésére fordítottak és amely a sziget gyors felvirágoztatását eredményezte. Ő tervezte a New Zealand and Polynesian Companyt is (1874), melyet azonban az angol parlament federalisztikus irányzata miatt nem engedélyezett. 1876-81. mint az újzélandi kormány meghatalmazottja Londonban élt; 1884-87. hazájában miniszterséget viselt. Műve: Official handbook of New Zealand (London 1875).

3. V. Hermann Károly, német asztrofizikus, szül. Lipcsében 1842 ápr. 3. Tanult Drezdában és Lipcsében s 1865. szülővárosának csillagvizsgálóján nyert alkalmazást, hol később obszervátorrá is lett. 1870. Bülow bárónak a Kiel melletti bothkampi magán csillagvizsgálójára ment, hol kiváló asztrofizikai megfigyeléseit és munkálatait iniciálta, miknek alapján 1874. az építendő potsdami asztrofizikai obszervatoriumhoz első obszervátornak és vezetőnek hivták meg, 1882. pedig ez intézet igazgatójává nevezték ki. V. a modern asztrofizikának mindenesetre egyik legnagyobb mestere, ki tudományának minden ágában kitünő munkásságot tanusított. Felemlítjük a nagy bolygók spektrumainak megfigyelését és meghatározását, az álló csillagok spektrumainak a Secchi (l. o.) kezdeményezte alapon való szigorubb megállapítását és osztályozását; az álló csillagoknak a látóirányban eső mozgása tanulmányozását, mely alapon elsőnek fedezte fel a Sirius saját mozgását; a Nap forgása idejének meghatározását és mozgásának tanulmányozását, az ég fotográfiai mappájának megalkotásában való részvételét; az Algol sötét kisérőjének spektroszkópikus úton való felfedezését stb.Számos nagyobb műve és értekezése, melyek közül az Untersuchungen über das Spektrum der Planeten pályakoszorut nyert, részben a bothkampi és potsdami obszervatoriumok kiadványaiban, részben végül az Astron. Nachrichtenben és akadémiai kiadványok alakjában jelentek meg.

4. V. Hermann Vilmos, német kémikus és fotografus, szül. Dobrilugkban (Poroszország) 1834. Fizikát és kémiát tanult a berlini ipari akadémián, asszisztens volt Dove mellett, majd az ásványtani muzeumban. 1863. a berlini fotográfiai egyesületet alapította, 1864 óta a Photographische Mittheilungokat adja ki és ugyanakkor a berlini ipari akadémián a fotokémia tanszékére kapott meghivást. Részt vett az 1868, 1870 és 1875-iki napfogyatkozások észlelésére kiküldött expediciókban, 1884 óta a charlottenburgi műegyetem fototechnikai laboratóriumának vezetője. v. a fotográfia minden részletére kiterjedő vizsgálatokat végzett, nevezetesebbek a szenszibilizátorokról, az alkalikus előhivásról, a perspektiváról a fotográfiában szóló vizsgálatai. 1873 óta főkép spektrálfotográfiával és spektrálanalizissel foglalkozik, 1877. univerzális spektroszkópot szerkesztett. Több kiadást ért fotográfiai tankönyvet, praktikus spektrálanalizist és számos szakba vágó értekezést irt.

5. V. Jakab (V. von Glarus), svájci költő, szül. Glarusban 1816 dec. 11. Már nyolc éves kora óta dolgozott egy gyárban, 21 éves korában bejárta hazáját és Franciaország déli részét. Visszatérte után 1843., könyvnyomdát alapított szülővárosában, melyet később könyvkiadó vállalattá bővített. Hazája irodalmi műveinek szakavatott ismerője és buzgó gyüjtője. Az ő lelkesedése hozta létre az általa kiadott nagy munkát: Die poetische Nationallitteratur der Schweiz von Haller bis auf die Gegenwart (irták: Weber R. és Honegger 1866-76, 4 kötet). Munkái: Költemények (12. kiadás 1886); Lyrische Gedichte (1868); Neuere Gedichte (1868); Bilder a. d. Alpen. Gedichte (1874); Stille Lieder (1879); Wespen (1880); Wilde Kastanien (epigrammok); Vor einem Denkmale (költemények 1884); Erinnerung an das Klönthal (6. kiSÁA 1889); Wilde Rosen, Satiren u. Gedichte. Költészetét mély, igaz érzés és egyszerü, kedves formák jellemzik.

6. V. Károly, német kartografus, szül. Herzfeldben 1828 máj. 4., megh. Gothában 1897 jul. 17. 1846-51. részt vett Kurhessen tartomány topográfiai felvételénél, 1854. Justus Perthes gothai földrajzi intézetébe lépett, 1857. Stieler nagy kézi atlaszának munkatársa lett s 1880. elkészítette a türingiai erdő térképét. A marburgi egyetem bölcsészeti fakultása tiszteletbeli doktorrá avatta.

7. V. Ottó, német költő, szül. Greifswaldban (Poroszország) 1838 jan. 3. Kitünt alnémet dialektusban irt költeményeivel, melyekben a Fritz Reuter által meghonosított irányt követte. 1865. a perlebergi reáliskola tanára, 1876. annakigazgatója lett. Művei: Pommernspergel, ut olle Tiden (Greifswald 1869); Russelbläder, en Strämel Plattdütsch (Lipcse 1878); Rügen, Liederkranz (Greifswald 1887).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is