Vogt

a német jogban a. m. védnök, aki föl van jogosítva másokat ugy oltalmazni és képviselni, hogy azok vele szemben ennek folytán függő viszonyba jutnak. Legkorábban az egyházaknak és a kolostoroknak voltak ily védnökeik (Schirmvogt). Később a német-római császárok közvetetlen birtokaik igazgatására rendeltek ki vogtokat, ellentétben a birodalom fejedelmei gyanánt szereplő megyei grófokkal. A városoknak is rendeltek uraik, a tartományok fejei vagy a császár egy vogtot (Voigt, advocatus) vagy soltészt néha két ily hivatalnokot egymás mellett is. Különben más alacsonyabb foku tisztviselőt manapság is helyenként vogtnak neveznek (Kirchenvogt, Schlossvogt, Hausvogt, Feldvogt) a főnök, előljáró fogalmának értelmében, de megfordítva, mint fővédnök az uralkodót is vogtnok hítták. (Vogt volt Svájcban a Tell Vilmos mondájából ismeretes Gessler Hermann, aki azonban nem történelmi, hanem ugyancsak költött alak.) Vogtlandnak (Terra advocatorum), a mostani szász királyság zwickaui kerületi kapitányságának délnyugati részét nevezték, mely akkoriban a mostani Reuss fejedelemség területét is magában foglalta és amely területet a XI. sz. elejéig külön vogtok igazgatták, mint közvetlen birodalmi tartományt.

Forrás: Pallas Nagylexikon