Volhinia

1. (Vóliny, Wojely?, vagy Wojelhy?), a felső Pripet és a Ny-i Bug mindkét partján (későbben csak a jobbon) elterülő vidék. Már a legrégibb időkben szláv törzsek lakták; a XII. sz.-ban orosz hercegséggé alakult; későbben lengyel vajdasággá lett, mig Lengyelország második, illetőleg harmadik fölosztása után a Galiciához csatolt részek kivételével s a kijevi vajdaság némely részeinek hozzáfűzésével a mai V. orosz kormányzósággá alakíttatott.

2. V. (Volinszkíja guberníja), orosz kormányzóság Grodus, Minszk, Kijev, Podolia, Galicia, Lublin és Szjedlec közt, 71 853 km²-ter., 2 507 898, egy km²-re 35 lak. D-i része dombos, helyenkint sziklás is, mert a Kárpátok végső kiágazásai idáig nyulnak el. A Poljesszjéhez tartozó É-i rész csupa mocsár és zsombék. A folyók (Turija, Sztir, Gorin stb.) nagyobbára a Pripet és a Ny-i Bug mellékvizei; közvetetlenül a Dnyeprbe ömlik a Teterev. Az éghajlat elég mérsékelt; az évi csapadékmennyiség 500-600 mm. A föld különösen délen termékeny; az egész területnek 37,4%-a szántó, 37,1%-a erdő. Az ásványország szolgáltat gránitot, litográfiai követ, malomköveket, krétát, porcellánföldet, vasat, helyenkint szenet, azután grafitot és borostyánkövet. Az ipartelepek száma 1892-ben 1474, 12,2 millió rubel értékü árutermeléssel. A kiválóbb iparágak: a fürészmalmok, porcellán-, gépgyártás, szeszégetés, cukorgyártás és a malomipar. jelentékeny a gabona- és fakereskedés. Az 1797. alakított kormányzóság járásai: Dubno, Kovel, Kremenec, Luck, Novograd, Volinszkíj, Ovrucs, Osztrog, Rovno, Szaszlavl, Zsitomir, Sztarokonstantinov és Vladimir. Fővárosa, Zsitomir.

Forrás: Pallas Nagylexikon