Vonat-ellenállás
elnevezés
az az erő, mellyel valamely vasúti vonat a bizonyos
sebességgel való vontatásnak ellent áll. Tényezői: a levegő ellenállása, a
pályán gördülés (görbületek) ellenállása, végül a járómű saját mozgatására
szükséges erő, mely p. igen nagy a lokomotivnál, csekélyebb a kocsiknál. A
három fő tényező azonban a vonat sebessége szerint nagyon változik, s igy a
vonat ellenállása is; legnagyobb az az indításnál. s a sebesség növekedésével
csökken, ugy hogy p. ugyanannak a vonatnak az ellenállása ugyanazon a pályán
kisebb, mikor gyorsan fut és nagyobb, mikor indul, vagy még csak lassan megy.
Igen növeli a normális ellenállást az oldal- vagy ellenszél, mert mig utóbbi
egyenest visszatartja a vonatot, addig előbbi (az oldalszél) a járóműveket az
egyik sinszál felé tereli és a kerekek és sinek közt fölösleges oldalsurlódást
okoz. A vonatkésések nagyobb részének a szél az oka.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|