Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
vörheny scarlet fev...
vörhenyes foxy
vörhenyes reddish
vörhenyes sandy

Magyar Magyar Német Német
vörheny & s... Scharlach (...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Vörheny

v. sarlak, skarlát (scarlatina), heveny fertőző s ragályos betegség, melynél a bőrön jellegzetes, élénkpiros (u. n. skarlátvörös) kiütés (exanthema) lép fel. A nagy számu vizsgálatok dacára a V. mérge még ismeretlen. A fertőzés ragályozás s legnagyobb valószinüséggel a méreg belélekzése útján történik. Sokszor kimutathatni a fertőzés forrását, még több esetben azonban nem lesz lehetséges azt kideríthetni. Egyszeri s rövid időre terjedő tartózkodás V.-beteg közelében is már fertőzhet. Terjeszthetik azonban a ragályt mindazon tárgyak (p. ruha, fehérnemü, játékszer stb.), mik a beteggel érintkezésben voltak; nem lehetetlen, hogy oly egyének is fertőzhetnek, kik V.-betegekkel érintkeztek, de maguk egészségesek maradtak. A V.-nek emberről emberre való átragadása nem oly gyakori, mint kanyarónál; mig V.-nél a beteg azonnali s teljes elkülönítése igen sokszor eredménnyel jár, azaz a család többi tagjai a betegségtől megkiméltetnek, addig a kanyarónál az elkülönítés ugyszólván csak kivételesen jár eredménnyel. A V. iránti fogékonyság legnagyobb a gyermekkorban, még pedig az 1-10. életévre terjedő időben; csecsemők (az első féléven belül) sohasem betegszenek benne, felnőtteknél is ritkább, de azért előfordul. A V. tehát a gyermekkor betegsége s a gyermekek joggal rettegett ellenségeinek egyike. V.-ben megbetegedhetnek egészséges, erős egyének épp ugy, mint a satnya, beteges, görvélyes egyének. U. n. rosszindulatu alakjai is (mik gyorsan halálra vezetnek) egészséges egyéneknél csak ugy fordulnak elő, mint gyenge gyermekeknél. Szabály gyanánt állítható, hogy a V.-nek egyszeri kiállása az egész életre terjedő mentességet kölcsönöz másodszori megbetegedéssel szemben, mindazonáltal ezen szabály alól is vannak - bár ritka - kivételek. A V.-nek lappangási időszaka, vagyis a fertőzés megtörténtétől az első tünetek jelentkezéséig terjedő idő: 2-6 nap; ismeretesek azonban esetek, ahol a lappangási időszak 24 óránál nem volt több (Bókay s mások). A rendes úton szerzett V.-nél a szervezet fertőzése legnagyobb valószinüséggel a torok útján történik; erre utal azon körülmény, hogy alig számba jövő kivételeket nem számítva, a látható első tünetek a torokban lépnek fel. Sebzési V.-nél azonban a kezdeti töröktünetek sokszor hiányoznak. A V.-nek előzményi időszaka (stadium prodromorum) ugyszólva nincsen, mert rendszerint hirtelen kezdődik, ugyszólva teljes jólét közepette láz lép fel, melyet gyakran fázás, sokszor rázóhideg (különösen felnőtteknél), kisebb gyermekeknél pedig ránggógörcsök (rövid tartammal, előidézve valószinüleg nem a láz, hanem a V. mérgének az agyra gyakorolt hatása által) előznek meg; továbbá torokfájdalmak (duzzanat s pir, angina scarlatinosa), hányás, sokszor több ízben hasmenés; már 24 óra mulva, ritkábban a második napon a jellegzetes V.-küteg a bőrön megjelenik (stadium eruptionis). A küteg apró vörös pontokból áll, miknek összefolyásából az intenziv s egyenletesen élénk piros (skarlátvörös) bőrpir áll elő. Legélénkebb a küteg pirja a törzsön, különösen a háton; ellenben a hajzatos fejbőrön, homlokon, az ajkak körül s az állon küteg sohasem látható. A küteg rendszerint 3-4, de néha 5-6 napig változatlanul fennáll (stadium floritionis), az egész köztakaró erősen duzzadtnak tetszik s gyakran erős viszketés van jelen. A hő emelkedésével intenzitása is nagyobb, azontúl halványodik s legkésőbben a 7-8-ik napon végkép eltünik. Még középsúlyosságunak minősíthető esetben is a küteg virágzása idejében a lázas hőfokok rendszerint magasak, a hő foka 40 körül váltakozik, nem ritkán 41-re is felhág; az érverés igen szapora. A betegek közérzete rossz, nyugtalanok, sőt gyakran delirálnak. Normális V. esetében a torokban csak erős duzzanatot s intenziv pirt (az u. n. enantéma) láthatunk, de az áll alatti s nyaknyirokmirigyek még ilyenkor rendszerint kissé duzzadtak s nyomásra érzékenyek. Jellegzetesen viselkedik a nyelv, a betegség első napjaiban piszkosan bevont, de ezen lepedék csakhamar leválik s a nyelv húsvörös lesz, hátán pedig a szemölcsök erősen megduzzadnak (málnanyelv). A második hét végén vagy pedig a harmadik hét elején a köztakaró kezd hámlani, ahámlás lemezekben történik, legerősebb a tenyerek s talpakon, mely helyekről a bőr néha igen nagy foszlányokban válik le. A hámlási időszak rendszerint több hétre terjed, néha két hónapig is eltart, mig végkép befejeződik. A V.-nek vannak igen enyhe, de vannak igen súlyos alkajai is; különösen nagy járványok idején látunk eseteket,mik fulmináns lefolyásuak s 1-2 nap alatt is már halálra vezethetnek (u. n. rosszindulatu v. vérmérgezéses alakjai). Vannak esetek, amidőn kiütés nem jelentkezik a bőrön (scarlatina sine exanthemate); máskor a küteg csak a test némely részeit lepi el (sc. variegata), máskor meg kanyarószerü; ismét máskor apró hólyagocskákkal jár (sc. miliaris), igen ritkán nagy genyes hólyagok is léphetnek fel (sc. pemphigoidea). Különösen intenziv kütegnél apró vérömléses foltocskák (főképen a végtagok hajlataiban) gyakoriak, nagyobb vérömléses foltok (párosulva nem ritkán vérzéssel az orrból, szájból stb.), amikor a küteg szine is inkább livid, rosszindulatu lefolyást helyeznek kilátásba. Igen nagy figyelmet igényelnek a tünetek a torok részéről, elég sokszor még nem sőlyos esetekben is a folyamat az egyszerü anginánál meg nem állapodik, hanem legalább is a mandulákon genyes csapadék lép fel, amikor a kép nagyon hasonló az u. n. tüszős mandulagyuladáshoz. Szerfelett gyakran, súlyos esetekben mindenkor, difterikus angina társul a V.-hez. A V.-t komplikáló difterikus angina (u. n. V.-difteria) azonban nem azonos az igazi difteriával, mert nem a Klebs-Löffler-féle bacillus a kórokozója, a gégére nem szokott leszállani, s sohasem követik hűdések. Kórokozói streptococcusok. A V.-difteriát, különösen súlyos jelentkezésében, a roncsolás jellemzi, miért is sokan a folyamatot a roncsoló angina (angina necrotica) nevével illetik. Gyakori szövődmény a fül megbetegedése, súlyos genyes fülgyuladás és a vele járható, nem ritkán súlyos és végzetessé válható komplikáció alakjában. Nem ritka szövődmény az ízületek meggyuladása (vörhenyes ízületi csúz); ezen komplikációnak többféle jelentősége lehet, nem ritkán azonban általános genyvérüségnek (pyaemia) tünete. De megbetegedhetnek V. folyamán: a tüdő, sziv, mellhártya, hashártya stb., sőt ritka esetekben még az idegrendszer sem marad megkimélve; szövődmények, sokszor súlyos jelentőségben, az agy, gerincagy, sőt még a környi idegek részéről V. kapcsán előfordulnak. De valamennyi komplikáció közül a vese megbetegedése az, mely a legnagyobb figyelmet érdemli. Minden heveny fertőző küteggel kapcsolatban fejlődhetik vesegyuladás, de a leggyakrabban mégis a v. után, még pedig valószinüleg a V. mérgének direkte a vesére gyakorolt káros behatása folytán.

A V.-járványok korlátozásánál az óvó eljárásnak hálás tere nyilik; a mai egészségügyi adminisztráció ezt már több ízben bizonyította is. A betegség gyógykezelésével mindenkor orvos bizandó meg; a V.-nek specifikus gyógyszere nincs, a gyógyeljárás tehát tisztán tüneti. A difteriánál manapság alkalmaztatni szokott antitoxikus vérsavó a V.-difteriánál tudományos alapon legalább nem jő alkalmazásba, de azért némelyek azon empirikus úton szerzett tapasztalatát, hogy itt is volna haszna, nem akarjuk egészen kétségbe vonni. Minthogy a V.-nél, különösen a genyedéssel járó folyamatok előidézésénél, másodlagos fertőzés nagy szerepet játszik, s itt első sorban streptococcusok a kórokozók, napjainkban a V.-nél az antistreptococcus-szerumot ajánlják; ugy látjuk azonban, hogy az eddigi tapasztalatok nem igen biztatók. Még enyhe V. esetén is a beteg négy hétig ágyban maradjon. Hat hét előtt ki ne járjon már csak azért sem, mert ragályképes lehet, többszöri fürdés dacára, mellyel a hámlást siettetni szoktuk.

Forrás: Pallas Nagylexikon

Kapcsolódás



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is