Voroncov
régi orosz grófi és hercegi család, melynek törzsfája a
XVII. sz.-ba nyulik fel. Élt ugyan már a XV. és XVI. sz.-ban egy V. nevü bojár
család, de ezzel a V.-családdal nem állott összeköttetésben. A V.-család őse
Gavrilo, ki Csigirin vár ostromlása közben 1678. életét vesztette. Unokái közül
Mihály említendő (1710-1767), Erzsébet cárnő kegyeltje és kancellárja, egyúttal
1744 óta a külügy vezetője, kinek VII. Károly német császár a grófi címet
adományozta. Az osztrák örökösödési háboruban Mária Terézia mellé állott és 37
000 katonát küldött a franciák ellen. Utóbb Besztusev helyett, kit
megbuktatott, kancellár lett. III. Péter is kedvelte, de II. Katalin alatt
befolyása füstbe ment. Az ő unokahuga Erzsébet Romanovna, III. Péter cár
kedvese volt. Ennek nővére pedig Katalin Romanovna mint Daskova hercegnő (l.
o.) II. Katalin legbizalmasabb barátnője volt. A harmadik nőtestvér Buturlin
herceghez ment nőül. Mihály öccse Sándor gróf (1751-1805) mint követ szerepelt
több európai udvarnál és I. Sándor alatt (1802) birodalmi kancellár volt. Öccse
Szemen (1744-1832) orosz követ volt Londonban és 1793. kereskedelmi szerződést
kötött Angliával. I. Sándor alatt részt vett a harmadik koaliciót megelőző
alkudozásokban, s azután újra Londonba ment követnek. Csak 20 év mulva hivták
onnan vissza. Mihály, az előbbinek fia, V. herceg, hires hadvezér és tábornagy,
szül. Moszkvában 1772 máj. 17., megh. Odesszában 1856 nov. 18. Angliában
nevelkedett atyjánál, aztán belépett az orosz hadseregbe, mellyel (Kutuzov
alatt) a Kaukázusban a törökök ellen és 1812-14. a franciák ellen harcolt.
Részt vett nevezetesen (1813) Küstrin, Magdeburg és Vittenberga osromlásában,
továbbá a lipcsei csatában, 1814. pedig a craonnei ütközetben és Páris
megvívásában volt része. 1815-18. a Franciaországot megszállva tartó orosz
csapatokat vezényelte és részt vett az aacheni kongresszusban. 1818-26.
Besszarábia kormányzója volt. 1828. Várnát ostromolta. 1844. a Kaukázusba
küldték mint helytartót és kormányzót, és ebben az állásban kerítette hatalmába
Samil (Schamyl) fő fellegvárát, Dargót, mely diadala fejében hercegi rangra
emelték. 1847. Szaltit, 1848. Gorgebilt kényszerítette megadásra. A török
háboru kitörésekor súlyos betegségben sínylődött, de alvezérei a törököket
Akhalzikh és Bas-kadiklor mellett igy is legyőzték. 1854. kénytelen volt
Karlsbadba utazni és ez év végén állásáról a Kaukázusban végképen lemondott.
1856. megkapta a tábornagyi rangot és egyúttal odessza kormányzójává tették.
Nehány héttel később elhalt. Mihály egyetlen fia Szemen Mihajlovics herceg mint
főtiszt szolgálta hazáját s részt vett az 1848-iki és 1854-55-iki háborukban;
nemkülönben mint a X. hadtest parancsnoka az 1877-1878-iki török háboruban.
Megh. Szt.-Pétervárott 1882. máj. Még V.-Daskov Iván gróf említendő (szül.
1791., megh. Peterhofban 1854 jul. 9.), annak a V. Szemen grófnak unokaöccse,
aki Daskov Mihajlovics Pál grófnak, a Daskov-család utolsó sarjának elhalta
után a család roppant vagyonával együtt annak nevét is örökölte. 1824-28.
Münchenben, 1828-32. Torinóban élt mint orosz követ. Azután Nesselrode haza
hivta és a külügyi hivatalban alkalmazta. Fia V.-Daskov Illarion Ivanovics
gróf, lovassági tábornok és a cár szárnysegéde. 1881. a császári udvar
miniszterévé tették, mely állásban ma is működik. Névtelenül adta ki az
Oroszország jelenlegi állapota c. munkát, mely németül is megjelent (Lipcse
1888).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|