Voroncov

régi orosz grófi és hercegi család, melynek törzsfája a XVII. sz.-ba nyulik fel. Élt ugyan már a XV. és XVI. sz.-ban egy V. nevü bojár család, de ezzel a V.-családdal nem állott összeköttetésben. A V.-család őse Gavrilo, ki Csigirin vár ostromlása közben 1678. életét vesztette. Unokái közül Mihály említendő (1710-1767), Erzsébet cárnő kegyeltje és kancellárja, egyúttal 1744 óta a külügy vezetője, kinek VII. Károly német császár a grófi címet adományozta. Az osztrák örökösödési háboruban Mária Terézia mellé állott és 37 000 katonát küldött a franciák ellen. Utóbb Besztusev helyett, kit megbuktatott, kancellár lett. III. Péter is kedvelte, de II. Katalin alatt befolyása füstbe ment. Az ő unokahuga Erzsébet Romanovna, III. Péter cár kedvese volt. Ennek nővére pedig Katalin Romanovna mint Daskova hercegnő (l. o.) II. Katalin legbizalmasabb barátnője volt. A harmadik nőtestvér Buturlin herceghez ment nőül. Mihály öccse Sándor gróf (1751-1805) mint követ szerepelt több európai udvarnál és I. Sándor alatt (1802) birodalmi kancellár volt. Öccse Szemen (1744-1832) orosz követ volt Londonban és 1793. kereskedelmi szerződést kötött Angliával. I. Sándor alatt részt vett a harmadik koaliciót megelőző alkudozásokban, s azután újra Londonba ment követnek. Csak 20 év mulva hivták onnan vissza. Mihály, az előbbinek fia, V. herceg, hires hadvezér és tábornagy, szül. Moszkvában 1772 máj. 17., megh. Odesszában 1856 nov. 18. Angliában nevelkedett atyjánál, aztán belépett az orosz hadseregbe, mellyel (Kutuzov alatt) a Kaukázusban a törökök ellen és 1812-14. a franciák ellen harcolt. Részt vett nevezetesen (1813) Küstrin, Magdeburg és Vittenberga osromlásában, továbbá a lipcsei csatában, 1814. pedig a craonnei ütközetben és Páris megvívásában volt része. 1815-18. a Franciaországot megszállva tartó orosz csapatokat vezényelte és részt vett az aacheni kongresszusban. 1818-26. Besszarábia kormányzója volt. 1828. Várnát ostromolta. 1844. a Kaukázusba küldték mint helytartót és kormányzót, és ebben az állásban kerítette hatalmába Samil (Schamyl) fő fellegvárát, Dargót, mely diadala fejében hercegi rangra emelték. 1847. Szaltit, 1848. Gorgebilt kényszerítette megadásra. A török háboru kitörésekor súlyos betegségben sínylődött, de alvezérei a törököket Akhalzikh és Bas-kadiklor mellett igy is legyőzték. 1854. kénytelen volt Karlsbadba utazni és ez év végén állásáról a Kaukázusban végképen lemondott. 1856. megkapta a tábornagyi rangot és egyúttal odessza kormányzójává tették. Nehány héttel később elhalt. Mihály egyetlen fia Szemen Mihajlovics herceg mint főtiszt szolgálta hazáját s részt vett az 1848-iki és 1854-55-iki háborukban; nemkülönben mint a X. hadtest parancsnoka az 1877-1878-iki török háboruban. Megh. Szt.-Pétervárott 1882. máj. Még V.-Daskov Iván gróf említendő (szül. 1791., megh. Peterhofban 1854 jul. 9.), annak a V. Szemen grófnak unokaöccse, aki Daskov Mihajlovics Pál grófnak, a Daskov-család utolsó sarjának elhalta után a család roppant vagyonával együtt annak nevét is örökölte. 1824-28. Münchenben, 1828-32. Torinóban élt mint orosz követ. Azután Nesselrode haza hivta és a külügyi hivatalban alkalmazta. Fia V.-Daskov Illarion Ivanovics gróf, lovassági tábornok és a cár szárnysegéde. 1881. a császári udvar miniszterévé tették, mely állásban ma is működik. Névtelenül adta ki az Oroszország jelenlegi állapota c. munkát, mely németül is megjelent (Lipcse 1888).

Forrás: Pallas Nagylexikon