Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Wagner... ----

Magyar Magyar Német Német
Wagner... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Wagner

1. János, orvos, szül. Komáromban 1811 jul. 18., megh. 1889 jan. 2. Orvosi tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, hol 1835. nyerte el oklevelét. Ugyanazon évben mint gyakorló orvos telepedett le Pesten. 1837. a királyi orvosegyesület alapításában részt vett, 1846-ban annak elnöke lett és mint ilyen 16 éven át működött. Amikor 1848. az egyetemen az eddigi latin nyelv helyett a magyar előadási nyelv hozatott be, az általános kór- és gyógyszertani tanszék helyettesítésével bizatott meg. ugyanakkor typhus exanthemicus járvány uralkodván, a központi egyetem kórházzá alakíttatott át, melynek vezetésével őt bizták meg. Rendes tanár 1861. lett és pedig a sebészek számára rendelt belklinikai tanszékre neveztetett ki; Sauer halála után 1864. pedig ennek tanszékét kapta meg. 1868. a közegészségügyi tanács rendes tagja, 1873. pedig királyi tanácsos lett. 1885. a III. osztályu vaskorona-renddel és a bécsi egyetem díszdoktori oklevelével tüntették ki. 1887. tanárságáról lemondva nyugalomba vonult. Irodalmi dolgozatai közül felemlítjük: Az idült baloldali májlobról, mint a nehéz emésztés leggyakoribb okáról (Orv. Tár 1841, II. 21. sz.); A kisdedaszályról (u. o. 1841, II. 22. sz.); Chemisch-pharmaceutische Abhandlung über magnesium und Quecksilbercyanid (Buda 1843); A hörgöcslobról (Orvosi Hetilap 18623, 4. és 5. sz.) stb.

2. W. József, festőművész, munkásságának kora az 1800-1845 közti időszakra esik. Festette a fejérvármegyei váli egyház freskóit. Arcképei közül a Dugonics Andrásé ismeretes.

3. W. Károly, Jézus-társasági atya, történetiró, szül. 1732 ápr. 11., megh. Kolozsvárott 1790 jan. 7. A társaság feloszlatása után a budai egyetemen mint a pecsét- és címertan tanára és a könyvtár őre működött, de ez állásától irigyeinek fondorkodása folytán felmentetvén, Erdélyben vonult. Nevezetes emlékgyüjteményekkel és dolgozatokkal gazdagította a magyar történeti irodalmat. Munkái: Epistolae petri de Warda (1770); Analecta Scepusii (4. köt., 1774-78); Diplomatarium comit. Sarosiensis (1780); Collectanea genealogico-historica (a kihalt nevezetes családok ismertetése, 4 rész, 1802) stb.

4. W. Sándor, hirneves festőművész, szül. Pesten 1838 márc. 16. Atyja a királyi tárnoki szék titkára volt. A gimnázium hat osztályát Pesten végezte, majd korán nagy hajlamot érezvén magában a festészet iránt, elhatározta, hogy a művészi pályára lép. Először Pesten Wéber Henriknél sajátította el a rajzolás elemeit, majd a bécsi képzőművészeti akadémiára ment, ahol másfél évig tanult Blaas, Geiger és Meyer vezetése alatt s még félévig dolgozott az akadémián kivül. Ez idő után Münchenbe utazott, melynek művészi akadémiájára Cornelius és utódja: Kaulbach neve vetett nem mindennapi fényt. W. csakhamar bejutott Piloty iskolájába; itt dolgozott aztán 1864-ig, de mindjárt kezdetben olyan buzgalommal látott tehetségének kifejtéséhez, hogy már 1859., 21 éves korában, föllépett és nevet vívott ki magának első képével: Dugovics Titusz önfeláldozásával. Nemsokára ezután a müncheni National-Museum két nagy freskójának elkészítésére nyert megbizást. W. ezt a föladatot olyan sikerrel oldotta meg, hogy Kaulbach a legnagyobb dicséretekkel halmozta el s kieszközölte, hogy művészetünket 1866. a müncheni képzőművészeti akadémiához előbb helyettes, 1869. pedig rendes tanárnak nevezték ki a technikai osztályba. Mint ilyen 1878. az u. n. Componir-Schule-ba ment át, hol a már önállólag dolgozó tanítványok leginkább a történeti festészet terén gyakorolják magukat. W. a müncheni muzeumi falfestményeken három esztendőn át (1861-64) dolgozott s mint kitünő freskó-festő hagyta el a termet. A következő évben a budapesti vigadónak festette a Mátyás diadala a cseh Holubáron című jelenetet, majd Stiglitz szentpétervári bankár számára készített egy németalföldi vadászjelenetet, szintén freskómodorban. Szenvedélye lévén az utazás, Münchenből bejárta a magyar Alföldet, Olaszországot, meglátogatta Párist s 1877. hosszasabban időzött Spanyolországban. hazai impressziók terméke nagy festménye: A debreceni csikósok versenye s ezenkivül egy csomó kisebb genre, minő: a Nádudvari istállók, a Debreceni ménes, a Csikós lóháton s a Három grácia (három szép delelő ló) stb. Az olasz útnak gyümölcsei: a Római bikaviadal és a Római circus. A spanyol út inspirációiból született a Spanyol postakocsi és a Piccador (spanyol bikaviador). Ez úti emlékeken kivül nagyobb képei: Zápolya és Izabella búcsuja, Szent István megkereszteltetése (oltárkép Hidján, bezerédi özvegyénél), azután a Nőrablás, mely Amerikába ment, a Huszár-bravour, mely Párisba jutott, Erzsébet királyné arcképe s Attila lakomája a budapesti vigadóban. W. mint illusztrátor is európai hirnevet szerzett. Petőfi képes kiadásában nem egy képe látható; a régi római élet számos jelenetét rajzolta egy berlini vállalat számára s végre egy izmos kötetet látott el Spanyolországot és a spanyol népet ismertető pompás rajzokkal. Legutóbbi művei közül a Byron költeményét illusztráló Mazeppa keltett nagy feltünést a művész anatomiai ismereteinek gazdagságával.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is