Waisbecker

Antal, botanikus, kerületi orvos, szül. Kőszegen 1835 jan. 29. A gimnáziumot Kőszegen és Szombathelyen, az egyetemet Bécsben végezte, hol 1858. orvosdoktori oklevelet érdemelt. 1861. Kőszeg szabad királyi város tiszti főorvosa, 1870. Vas vármegye tiszteletbeli főorvosa, 1871. a kőszegi járás orvosa lett. Orvosi cikkei az Orvosi Hetilapban, a Közegészségi Kalauzban, valamint az utóbbinak Hosszu élet c. melléklapjában közegészségügyi kérdésekkel foglalkoznak. Újabban mint buzgó florista jeleskedik. Hivatalos teendői mellett szorgalmasan kutatja vidéke flóráját; 1882. kiadta Kőszeg és vidékének edényes növényei-t; 1891. ennek második javított és bővített kiadásában Borbás dr. Vasmegye növényföldrajza és flórája című munkájára támaszkodva kimerítően ismerteti ezen vidék flóráját. Számos florisztikai közleménye a Természettudományi Társulat Közlönyében és az Österreichische botanische Zeitshrift 1891., 1892., 1893., 1895. és 1897-iki évfolyamában jelent meg. Új növényalakokat is talált, melyeket részint más szakférfiak hozzájárulásával, részint maga el is nevezett: Carex Fritschii Waisb., Viola commutata és V. tristicha Waisb., Potentilla Ginsiensis Waisb., Rubus Borbasiellus, R. trichothecus, R. Rötensis Waisb., Rubus lasiaxon, R. porphyropetalus Borb. et Waisb., Mentha Steffekiana Borb. et Waisb., Mentha globiflora Waisb. et Borb. stb.; ezen új alakok tüzetes leirását szaklapokban közölte, a szárított növényének pedig száznál több példája terjedt szét a tudományos herbariumokban.

Forrás: Pallas Nagylexikon