Wallandt

Ernő, mérnök, szül. Mária-Radnán 1845 aug. 10. Középiskoláit Nagyváradon és Budán járta; 1863. a József-műegyetemre ment, melynek végeztével 1867 szept. 30. mint mérnökgyakornok állami szolgálatba lépett. A hivatalnoki pályán gyorsan haladt előre és a kormánytól szép megbizásokat kapott. 1873. a bécsi világkiállításon a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumot képviselte s még ugyanez évben részt vett az aldunai zuhatagok szabályozásának terveit előkészítő nemzetközi bizottság működésében. 1876. átvette a sárospataki, 1878. pedig mint királyi főmérnök a vásárosnaményi folyammérnöki hivatal vezetését. 1883-tól 1889-ig a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumban mint a műszaki tanács tagja működött miniszteri főmérnöki, majd középítészeti főfelügyelői s 1885-től kezdve miniszteri osztálytanácsosi minőségben. Ez idő alatt bizták meg 1883. a Vaskapu-szabályozás terveinek elkészítésével, 1885. a brüsszeli első, 1886. a bécsi második, 1887. a frankfurti harmadik nemzetközi belhajózó kongresszuson a kormány képviseletével. Legfontosabb munkálkodása 1889-től kezdődik, midőn Orsovára a vaskapuszabályozási m. kir. művezetőség főnökévé nevezték ki. Amint a világhajózás érdekeit szolgáló nagymunkálatok előhaladtak s a sikere bizonyossá vált: egymásután érték a kitüntetések. 1893. címzetes miniszteri tanácsossá nevezték ki; 1894. a szerb másodosztályu Takovo-rendelet kapta; 1896. valóságos miniszteri tanácsossá léptették elő; ugyanez év szept. a Vaskapu megnyitásakor a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntették ki s még ez évben az ezredéves országos kiállításon szerzett érdemeiért a millenniumi arany emlékérmet kapta.

Forrás: Pallas Nagylexikon