Wallaszky

Pál, az első rendszeres magyar irodalomtörténet irója, szül. Bágyomban (Hont) 1742 jan. 29., megh. Jolsván (Gömör) 1824 okt. 29-én. Selmecen, Rimaszombatban és Pozsonyban elvégezvén iskoláit, 1767. külföldi egyetemre ment és Lipcsében evang. lelkésszé képezte magát; megfordult a hallei és vittenbergai főiskolákon is. Hozzá jutott a Rotarides Mihálytól gyüjtött becses magyar irodalomtörténeti anyaghoz, s azt nagy szorgalommal gyarapította. Még Lipcsében irt két tanulmányt Verbőczyről és Mátyás-korabeli tudományos állapotainkról: De Stephano Verbőczio Icto Hungariae celeberrimo dissertatio (Lipcse 1768); Tentamen historiae litterarum sub rege Matthia (u. o. 1769). A tótkomlósi evang. egyház 1769. lelkészül hivta meg és ott működött 11 évig. 1780-ban Cinkotára költözött, hogy Pesthez közelebb legyen, majd 1783. a József császár türelmi rendelete következtében akkor szerveződött jolsvai evang. egyház meghivását fogadta el s ott működött mint lelkész s majd gömöri főesperes 41 éven át, késő öreg korában bekövetkezett haláláig. Nagy buzgalommal rendezte az egyházkerület iskolai és egyházi ügyeit. Munkáit tót és latin nyelven irta; tótul azonban csak egyházi alkalmi beszédeket s a jolsvai egyház történetét (Eperjes 1786). Latin művei a magyar művelődés történetének vannak szentelve. Fő műve a Conspectus reipublicae litterariae in Hungaria ab initiis regni usque ad nostra tempora delineatus (Pozsony és Lipcse 1785, új bővített és javított kiad. Buda 1808). Első ez a mű abban, hogy irodalmunk és művelődésünk történetét összefüggő képben törekszik bemutatni; részleteiben igen sok becses anyagot nyujt és a rendszere fölépítésére tesz kisérletet. V. ö. Badics Ferenc, Beöthy Képes irodalomtörténetében (2. köt. 263. old.).

Forrás: Pallas Nagylexikon