Walterskirchen
osztrák bárói család, mely 1546. a Magyarország határán
emelkedő Wolfsthal nevü vár után kapta predikátumát és lovagrendi állását;
1643. pedig a bárói méltóságot nyerte. A magyar indigenátust 1802. kapták.
Birtokaik: Wolfsthal, Hundsheim és Pottenburg (mind a három Alsó-Ausztriában).
A család tagjai majdnem kivétel nélkül Ausztriát szolgálták, hol a katonai, hol
a polgári pályán, és többszörös rokonságot kötöttek magyar főnemes családokkal.
Közülök említendő: György (1796-1865), aki a pozsonyi helytartótanácsnál
működött; ennek fia volt Ernő (1829-1891), unokája pedig Ferenc báró (szül.
1862.), az osztrák urak-házának tagja. Még Ottó báró emlitendő (szül. 1833), ki
a diplomáciai pályán működött és miniszteri címmel nyugalomba lépett. A magyar
történelmi társulatnak 23, Hunyadi Mátyás korára vonatkozó oklevelet
adományozott. V. ö. Szilágyi Sándor cikkét a Századokban 1892. (27. évf., 179.
old.). A W.-család női tagjai közül jelenleg három Budapesten él mint apáca.
W. Róbert báró, osztrák politikus, szül. 1839 febr. 20. Jogi
tanulmányainak befejezése után kapfenbergi (Stájerország) birtokán
gazdálkodott. 1873. Judenburg képviseletében az osztrák képviselőház tagja
lett, hol a haladó párthoz csatlakozott. Tagja volt a delegációnak s mint ilyen
Bosznia okkupációja, valamint a magyar kiegyezés és a hadügyi budget ellen
harcolt. Midőn az alkotmányos párt vezérei a választási jog kiterjesztéséről
szóló javaslatot elvetették, W. 1882. Fischhof s mások társaságában megalakítá
a német néppártot, melyet azonban a német szabadelvüek különösen Bécsben
visszautasítottak. Választóival is meghasonlott, mire mandátumát letette és a
politikai élettől visszavonult. Újabban (1896) elvei feltámadtak és a német
néppárt programmjában megvalósultak; de őt magát nem lehetett rábirni, hogy
újból mandátumot vállaljon.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|