Waltharius manu fortis
(Erőskezü W.), latin költemény a X. sz. elejéről, melynek
szerzője Eckehart (l. o., 1.), átdolgozója ugyancsak egy Eckehart (l. o., 4.).
Tárgya és hőse a burgundi mondakörből van merítve és aquitaniai Walther sikeres
küzdelmét tárgyalja Guntharival a burgundok királyával és ennek seregével.
Gunthari és emberei hasztalan akarják W.-tól a Hunnországból hozott kincseket s
az Attilától megszöktetett aráját Hildegundát elrabolni. Tizenketten állnak ki
ellene, mind hasztalan; ugy hogy utoljára útnak is eresztik W.-t. Az üldözők
Attila parancsára járnak el, aki roppantul haragszik W.-ra. A költeményt
Scheffel remek fordítása tette népszerüvé, aki azt Ekkehardjában nibelungi
versben adta vissza; kiadták Grimm és Schmeller (Lat. Gedichte des X. u. XI.
Jahrhunderts, Göttinga 1838); újabban Scheffel és Holder (Stuttgart 1874). V.
ö. Schweitzer, De Walthario (Páris 1889); Szász Károly, A világirodalom nagy
eposzai (II. köt.); Heinrich Gusztáv, A német irodalom története (I. köt.
113-125) és Wlislocki Henrik, Attila 3- ó-germán eposzban (Egyetemes
Philologiai Közlöny, VII. köt.). Egy részlet fordítása Vende Ernőtől (Egyetemes
Philologiai Közlöny 1889).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|