Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Weber... ----

Magyar Magyar Német Német
Weber... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Weber

1. Antal, építész, szül. Pesten 1823 okt. 9., megh. u. o. 1886 aug. 4. Iskolái végzése után Hild József építészhez került s ennek vezetése alatt az esztergomi bazilika építkezésénél mint előmunkás dolgozott. Innen Bécsbe ment s a szépművészeti akadémia hallgatói közé vétette fel magát. Az akadémia akkori nagy hirü és tehetséges igazgatója. Nobili gróf nagyon megkedvelte az önálló felfogásu, szép ízlésü fiatal magyart s mindenáron Bécsben akarta marasztalni, de W. csak haza vágyódott, itthon akarván tehetségét és tanulmányait érvényesíteni. 1846. kezdett Pesten mint önálló építész működni, de csakhamar a rajzeszközt a fegyverrel kellett felcserélnie. 1848. beállott mint közhonvéd a Zrinyi-zászlóaljba s a szabadságharc lezajlása után, hogy a besoroztatástól megmeneküljön, hosszu ideig bujdokolni volt kénytelen. 1851. végre megnyugodhatott s ekkor kiváló tehetsége, rendkivüli szorgalma és becsületessége révén az ország több előkelő családjának lett építészévé. A hazában szerteszét több kastélyt, templomot épített vagy alakított át, amely működése 1867-ig tartott s ezen évtől kezdve főleg Budapesten épített. 1872. nagyobb tanulmányi utat tett Olaszországban, de már előbb a hatvanas évek végén tevékeny részt vett a magyar mérnök- és építészegyesület megalapításában, amely egyesületnek egyik alapítója és haláláig választmányi tagja volt. 1873. Budapest főváros bizottsági tagjává választatván meg, kiváló tevékenységet fejtett ki ugy itt, mint a fővárosi közmunkák tanácsában a főváros rendezése körül. 1875-től 1885-ig ő vezette az összes magánépítkezési ügyeket. Az 1873-iki párisi világkiállításon terveivel és a már végrehajtott építkezéseit feltüntető rajzaival kiváló elismerést aratott s a becsületrend lovagjává neveztetett ki. 1881. Trefort Ágoston felhivásának engedve, átvette a vallás- és közoktatásügyi minisztérium építészeti osztályának vezetését s ezen működési körében rendkivüli munkásságot fejtett ki, amelynek elismeréseül a vaskoronarendet nyerte. Az általa emelt számos épület közül mint nevezetesebbek megemlítendők Budapesten az egyetemi, állattani és fizikai intézetek, az egyetemi klinika központi része és az egyik belgyógyászati klinika, az egyetemi gazdászati épület, az Andrássy-uton a gróf Erdődy-féle villa, u. o. a Bellevne, a VIII. kerületi Sándor-utcában az Ádám-féle palota, a fővárosi takarékpénztár Wurm-utcai épülete szép előcsarnokával s lépcsőházával, számos magánház; a vidéken a Beniczky-féle cinkotai kastély restaurálása, a vörösvári gróf Erdődy-féle nevezetes kastély, az u. n. vörös torony, az újszászi és az agárdi r. kat. templomok stb.

2. W. Samu, evang. lelkész és történetiró, szül. Poprádon 1835 márc. 26. Késmárkon a gimnáziumi és Eperjesen a teologiai tanfolyamokat végezte. 1856. Csáky Ágost gróf családjában nevelői állást fogadott el. 1859-60. Jenában teologiai, történelmi és nyelvészeti tudományokat hallgatott. Visszatérvén hazájába, 1860-ban szepesbélai evang. segédlelkész lett Maday Károly szuperintendens mellett. 1861. Selmecbányán választották pappá, de még ez évben Szepes-Bélára visszakerült és azóta ott működik. 1896. a XIII. városi egyházmegye esperesévé választott meg. Lelkészi teendőin kivül állandóan tanít német nyelvre és tantárgyakra magyar gimnáziális tanulókat. A történelmi, turista-, etnográfiai s Kárpát-egyesületnek s csaknem az összes szepesvármegyei egyesületeknek tagja. Ezrekre menő cikkein kivül, melyek különféle folyóiratokban és lapokban jelentek meg, mintegy 20 önálló művet irt; nevezetesebbek: A XVI szepesi város az elzálogosítás alatt 1412-1732. (Szepesváralja 1888); Monographie derevang. Gemeinde Béla (Lőcse 1885); A szepesbélai cseppkőbarlang és környéke (Késmárk 1886); Podolin város története (Budapest 1893); Id. Buchholtz György és kora (u. o. 1892); Szepes vármegye történelmi irodalmának bibliográfiája (Lőcse 1895); Grádeci Stansith Horváth Gergely és családja (Késmárk 1896); Geschichte der Stadt Leibitz (u. o. 1896); Zipser Geschichten u. Zeitbilder (Lőcse 1880.)

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is